Bese Gergő atya látogatása Hamiltonban
Mindannyian izgatottan vártuk március 13-át, ugyanis ezen a pénteken találkozhatott közösségünk Bese Gergő atyával. Tevékenységének híre megelőzte érkezését, ugyanis Papkaland című műsorát szívesen néztük és lelkesen olvastuk az általa írt cikkeket is.
Fogadására szeretettel készült az egész közösség. Öröm volt látni, hogy milyen érdeklődést mutatott a nálunk zajló tevékenységek iránt és rögtön be is kapcsolódott. Péntek délután keresztútra gyülekeztünk a Szent István Római Katolikus Templomban. Gergő atya vezetésével együtt jártuk be az állomásokat, amelyekhez az atya személyes történeteket is fűzött. A diaszpórában eltöltött külhoni szolgálatom alatt sok olyan pillanatot élek meg, amelyeket becsomagolok abba a batyuba, ami életem útján kísér majd. Hamuba sült pogácsaként – lelki táplálékként – helyet kapott a batyumban az a történet is, amely arra tanított minket, hogy mindig legyen kiért imádkoznunk. A történetben egy idős néniről esett szó, akinek minden nap rengeteg dolga van, hiszen listát vezet arról, kiért imádkozik. Addig van helye a földi világon, míg a listáján nevek vannak. Gyönyörű és tanulságos. Ilyen volt a mi keresztutunk is, igazi lelki csemege.
Gergő atya különös figyelmet fordított fiataljainkra, amely tapasztalható volt a péntek esti cserkészgyűlésen is. A cserkészet egyik fontos alapját képezi az imádságos lelkület, az Istenbe vetett hit közösségmegtartó ereje is. Minden alkalom meghatározó a fiataloknak, amikor az imént említett alapvetések megtestesülnek és értelmet nyernek. Gergő atya nyitottsága, fiatalos jelenléte, érdeklődő természete rögtön felkeltette cserkészeink figyelmét. Bemutatták neki például, hogy mennyire ügyesek népdaléneklésben, így a cserkészfoglalkozás vége egy jó hangulatú közös éneklésben végződött. Szívnek, léleknek felemelő volt hallani fiataljaink lelkesítő dallamait, hiszen ilyenkor is igazán büszkék vagyunk rájuk. Ezekben a pillanatokban érezzük igazán mennyit is ér a magyarság megtartásába fektetett munka. Nemcsak a magyar népdalok, de a mosolyok is összekötnek bennünket. Átérezzük a szavak és dallamok jelentését. Tudjuk, összetartozunk.
Gergő atya érkezése nem kizárólag jelenléte miatt volt ajándék, hanem ennél jobbkor nem is érkezhetett volna közösségünkbe. Ezekben a napokban kezdődtek ugyanis a koronavírus világjárvánnyá terjedését követő korlátozások, amelyek a diaszpóra magyar közösségét is nagyban befolyásolják. Mivel tudtuk, hogy különleges vendégünk érkezik a március 15-i hétvégére, így a megemlékező műsorral is maradandó élményeket szerettünk volna adni. Az alapvető koncepciónk az volt, hogy 2020-ban több rendezvényt is szervezünk a Nemzeti összetartozás éve tiszteletére. Ennek egyik kiemelkedő fontosságú állomása lett volna a március 15-i interaktív történelmi előadás cserkészeink és magyar iskolás diákjaink tolmácsolásában. Az előadásban a reformkor identitásalkotó és -megőrző nagy pillanataira koncentráltunk (volna). Azonban a világ ezen a hétvégén kifordult önmagból, és egy ismeretlen ellenséggel kellett szembenéznünk. Percek alatt kellett arról döntenünk, hogy nem tartjuk meg a műsort, hiszen egyre csökkentek a lehetőségeink a közösségi találkozásokra és a műsor előtti szeretetlakomára, melynek bevételét cserkészeink kapták volna. Mivel ekkoriban a misehallgatás még engedélyezett volt, így egyhangúan úgy döntöttünk, a mise után röviden, imádságos lelkülettel emlékezünk meg március 15-i eseményekről. Sokszor hallhatták tőlem azt a kijelentést, miszerint a diaszpórában másképp cseng a Himnusz. Ezen a nemzeti ünnepen olyannyira más volt, hogy patakokban kezdtem könnyezni. Éreztem, ez az utolsó olyan közösségi, léleksimogató találkozás, ahol az egész szeretett közösséget egyben láthatjuk. Miután beigazolódott, hogy a megérzésem helytálló volt aznap, még hálásabb vagyok Gergő atyának a jelenlétéért. Közösségünket megtartotta, közös imáinkkal felemelte a lelkünket a Jóisten színe elé, ahol áldást kért erre a különleges csoportra. Hiszen azok, számomra pedig mindennél különlegesebbek.
Közösség- és rendezvényszervezőként alapvető fontosságúnak tartom, hogy kellő gyorsasággal tudjunk alkalmazkodni a minket érintő és körülvevő változásokhoz. Azonban vannak olyan pillanatok, amikor a szakmai tapasztalat kevés. Ilyenkor jön el Istenbe vetett hitünk fontossága. Nem felejtünk el hálát adni azért, hogy Gergő atyát körünkben üdvözölhettük. Az idős néni példáján tanulva pedig nem felejtünk el imádkozni közösségeinkért, szeretteinkért és a minket körülvevőkért. Összefüggésbe hozhatjuk-e a kialakult helyzetet és a nemzeti összetartozást? Hiszem, hogy igen. Vallom, hogy ezekben az ínséges időkben megtart minket a közösségeink iránti elkötelezett szeretetünk, hitünk és reményünk abban, hogy hamarosan újra megölelhetjük egymást. A munkát más formában, de folytatjuk. Hogy miért? Mert összetartozunk. 2020-ban és mindenkor.
