2017. március 14-én délután nemzeti ünnepünk, a korábbi évekhez hasonlóan koszorúzással kezdődött a Trautson-palota mellett álló Bessenyei György császári testőrtiszt és író mellszobránál.
Varga Gabriella, a Kőrösi Csoma Sándor Program bécsi ösztöndíjasa Király László Március 15. című versének soraival múltidézésre hívta a jelenlévőket: „Itt hát az idő, hogy / megemlékezz, mi történt akkor, / megemlékezz sok száz / bátor, hős magyarról”, majd visszatekintett a több mint két és fél évszázaddal ezelőtt a palotában lakó császári testőrtiszt életére. Felidézte az általa képviselt nemzeti eszmét: „Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” (Magyarság című röpirat, 1778).
E sorok írója Juhász Gyula Március idusán és Dutka Ákos Március 15 című versének felolvasásával emlékezett és emlékeztetett.
Bessenyei György emlékművénél elhelyezte a tisztelet koszorúját dr. Perényi János, Magyarország ausztriai nagykövete, Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége és az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége – Kaláka Club nevében Wurst Ezsébet, a Collegium Hungaricum, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület képviselői.
Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége és az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala közös ünnepi megemlékezésére az Altes Rathaus dísztermében került sor. Az Óvárosháza története kapcsolódik a ’48-as bécsi márciusi forradalom történéseihez, 1848. május 26-án, a nép ebben az épületben választotta meg a Közbiztonsági Bizottságot, a történelmi eseményre a kapunál elhelyezett tábla emlékeztet.
Mag. Hollós József, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, az ausztriai magyar szervezetek vezetőit és tagjait, az ünneplőket, a jelenlévőket. Kétnyelvű köszöntőjében rámutatott arra, hogy a történelemben felesleges feltenni a kérdést „Mi lett volna, ha?”, mert csak feltételezni tudjuk mi történhetett volna, a történelmet nem tudjuk visszafordítani, csak tanulni tudunk belőle. „Mindannyiunknak van múltja, jelene és jövője. Ami elmúlt, azon már nem lehet változtatni, ami most történik, abba bizonyos fokig nekünk is van beleszólásunk. Ami a jövőt illeti, abban mindig csak a remény, a jó iránti remény létezik. […] „Emlékezzünk, legyenek előttünk hőseink, tudva viszont azt is, hogy nemcsak a magyarokra, hanem az osztrákokra is gondolnunk kell. Sőt mindazokra, akik számára a magyarokkal együtt csak a felkelés maradt hátra, hogy a rabságot és az elnyomást levetve a szabadság csillaga tündököljön szemük előtt. Emlékezzünk, ünnepeljünk, tanuljunk.”
Dr. Perényi János, Magyarország ausztriai nagykövete felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz írt levelét, majd köszöntőjében visszatekintett, miért és hogyan ünnepeltük és ünnepeljük ma az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot.
Radda István, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának elnöke ünnepi köszöntőjében örömét fejezte ki azon kezdeményezés iránt, hogy az ausztriai magyar szervezetek együtt, közös rendezvényekkel emlékezzenek meg a magyar nemzeti ünnepekre.
A megemlékezésen osztrák oldalról Univ. Prof. emer. Dr. Wolfgang Häusler, Magyarországról pedig Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója mondott ünnepi beszédet.
Dr. Wolfgang Häusler professzor német nyelvű „Wollt ihr frei sein oder Knechte?" 1848/49 als Erinnerungsraum der österreichischen und ungarischen Revolution című előadásában történelmi visszatekintést adott, melyet számos Petőfi-idézettel és a költőre vonatkozó adattal egészített ki.
Csibi Krisztina ünnepi felszólalásában felvázolta, hogyan él benne a ’48-as szabadságharc, melynek kereteit nevek, dátumok, történelmi események jelölik. „Készülve erre a mai estére felidéztem a 169 évvel ezelőtti történéseket, ezek nyomán megpróbáltam pontokba szedve, egy-egy szót használva csak megpróbálom önökkel láttatni a 19. század közepétől a magyarság számára sorsdöntő jelentőségű eseményeket. Petőfi Sándor és Kossuth Lajos, Ferenc József és Julius Jacob von Haynau, Batthyány Lajos, aradi vértanúk, kiegyezés, első világháború, Trianon, második világháború, Gulág, Beneš-dekrétum, kitelepítések, 1956, rendszerváltás, Európai Unió, migráció vagy másképpen Európa új meghódítása, a legújabb út és válaszkeresés. Szabadságküzdelmek, eltipratások, kiegyezések.” Beszédjében bemutatta az általa képviselt, minden magyar összetartozását jelképező intézményt, a Magyarság Házát, melynek tevékenysége erősíti a Magyarország határain belül és kívül élő magyar közösségek közötti kapcsolatokat. Előadásának záró gondolatában hangsúlyozta: „Örökké emlékezni fogunk az előttünk jártak, hőseink, elődeik küzdelmeire, véráldozataira. […] Próbáljuk annak a mondásnak a szellemében alakítani az életünket, amely szerint a földet nem örökül hagyjuk utódainknak, hanem tőlük kaptuk megőrzésre.”
Az ünnepi megemlékezésen az AMAPED diákjai: Bagári András Kányádi Sándor Nyergestető, Nagy Andrea Ábrányi Emil Él a magyar című versével tisztelegtek a hősök előtt.
A Bécsi Magyar Iskola tanulói, Mag. Lengyel Ferenc tanítványai: Bölcskey-Molnár Dávid, Molnár Hunor, Schneider Júlia, Tök Tamás Adolf Buchheim A derék magyarok/ Die tapferen Magyaren című versét magyarul és németül is, Arany János Ismerkedés című írásának részletét és Petőfi Sándor Nemzeti dalát szavalták el. A műsor során elhangzott Kossuth-nótát az együtt éneklés tette felejthetetlenné.
Az eseményen közreműködött az 1977 őszén alakult bécsi Liszt Ferenc Kórus, Simon Lévay Márta vezetésével, az énekkar Kodály Zoltán által gyűjtött népdalokat, valamint az ünnephez kapcsolódó dalokat énekelt.
A résztvevők a rendezvény zárásaként közösen elénekelték a Himnuszt.
Mi volt 1848 titka? Az összefogás, az egység. Ezek kellettek ahhoz, hogy a forradalmi eszmék ilyen nagy horderejűek és ilyen eredményesek legyenek.
Mi volt az ünnepi megemlékezés titka? Az összefogás, az egység. Ezek kellenek ahhoz, hogy az Ausztriában élő magyarok számára 1848 a nemzeti érzés egyik legszebb megnyilatkozása legyen.
A beszámoló fényképeit Miklós Tünde bécsi ösztöndíjas készítette.
