A sok szereplőt felvonultató ünnepségen hallhattuk Petőfi Sándor: Nemzeti dal c. költeményét, hegedűn a Jól van dolga a mostani huszárnak és a Föl, föl vitézek huszárdalokat, valamint verbunkosokat hegedűn és gitáron.
A versek sem maradhattak el: Ady Endre: A föl-földobott kő és Vörösmarty Mihály: Szózat c. költeménye hangzott el, messze Magyarországtól. A költemények különösen a régóta itt élőknek adott nagyon emlékezetes élményt.
A bor: képzelt párbeszéd egy szerb felkelő és egy magyar honvéd között a szabadságharc alatt címmel egy kis színdarabot is láthatott a közönség. Itt az ellentéteket feloldva, az egymás hasonló tulajdonságaira való rácsodálkozás, valamint a jó bor miatt elmaradt a harc, helyette békés beszélgetés lett a darab szerint.
Különlegessége volt az eseménynek, hogy elhangzottak magyar vonatkozású szemelvények is 1848-as kiadású ausztrál újságokból. A dél-ausztráliai South Australian, 1848. május 30-i számában arról ír, hogy az éppen csak kibontakozó lengyel, cseh és magyar forradalmak egymással összefogva lépnek majd fel a császári önkénnyel szemben.
A tasmániai Hobart Town Advertiser, 1848. július 14-i cikkében nem tesz említést a március 15-i eseményekről, de helyt ad a követeléseknek: külön magyar minisztériumok felállítása, azok magyarokkal való feltöltése, illetve az alkotmány azonnali módosítása.
Egy másik forrás, a szintén tasmániai The Courier 1848. október 7-i írásában, ahol a magyarokra ,,Magyars”-ként hivatkoznak, felhívja a francia eseményekre a figyelmet, aminek Európa más országaiban is következményei lehetnek.
A megemlékezés a Himnusszal zárult, majd következett a szeretetvendégség, ahol nagyon jó lehetőség kínálkozott a beszélgetésekre. Mivel ezúttal olyanok is eljöttek a templomba, akik ritkábban találkoznak, jó alkalom volt az üdvözlésre, a kapcsolatok ápolására.
Az ünnepi műsort Szabó István állította össze és rendezte. Itt tekinthető meg összefoglaló az eseményről:
https://www.facebook.com/share/v/1C4xprJ1V1/
