A találkozón Száler Tímeával, a Gold Coast-i ösztöndíjassal ketten tartottunk interaktív előadást. Az előzetes kéréseknek eleget téve, a tantervkészítés és az óratervezés fontosságáról, lehetséges módjairól, illetve a kiejtés fejlesztéséről beszéltem, majd a résztvevőkkel a diaszpórában való magyartanítás kihívásait vettük számba, amelynek egy-egy sarkalatos pontjára együtt fogalmaztunk meg megoldási javaslatokat.
Ezután Timi – cserkész lévén – a cserkészmódszerrel ismertetett meg minket, amely játékos tanuláson alapuló módszer. Az előadás azonban nemcsak elméleti volt: Timi segítségével néhány percre belebújtunk a diákok bőrébe, és önfeledt játék közben tanultunk a magyar hegységekről.
Ezután visszatértünk a jelenlévők szerint a tanítást alapvetően meghatározó problémára, a differenciálásra. Ez mind a Brisbane-i, mind a Gold Coast-i iskola életében fontos szerepet játszik, hiszen a gyerekek életkorukból kifolyólag is más típusú és nehézségű feladatokat igényelnek, emellett nem elhanyagolható tényező, hogy jelentős nyelvtudásbeli különbségek is vannak közöttük, hiszen más-más háttérrel érkeznek az iskolába.
A továbbképzés workshop-jellegűen zárult: mindenki hozzáadta saját tapasztalatát, tudását a megbeszéléshez, így a nap végén maradt idő néhány szókincsbővítő és nyelvtant gyakoroltató feladatot, játékot is kipróbálni. Azt hiszem, mindenki elégedetten, új ötletekkel gazdagodva távozott, de ha csak azt vennénk is alapul, milyen jól szórakoztunk a játékok kipróbálása alatt, már akkor is nyugodtan megállapíthatnánk: a gyerekek biztosan élvezni fogják a magyar iskolát, talán meg az eddiginél is jobban.
