Antal-Ferencz Ildikó könyvbemutatója
Ildikó eleinte nem akart Amerikába költözni, de a befogadó magyar közösségek miatt egyre kevésbé érezte idegennek magát. Érkezésük után két nappal már a Passaic-i Szent István Római Katolikus Magyar Egyházközség miséjére látogattak, hamarosan gyermekeik a helyi magyar cserkészcsapat tagjai lettek.
Újságíróként kereste a lehetőséget, hogy minél többet beszélgessen, különböző életutakat és embereket ismerjen meg, majd ezeket a beszélgetéseket interjúk formájában írta le.
“Azért szeretem ezt a műfaját az újságírásnak, mert először csak elkezdesz beszélgetni, majd egy élettörténetet kapsz ajándékba. Azzal az emberrel utána nem tudsz közömbös lenni. Engem érdekelnek az emberek. Rájöttem, hogy ezzel akarok foglalkozni, amíg itt vagyunk.”
Eleinte New Jerseyben és környékén készítette interjúit, majd - ahogy egyre több embert megismert - következett New Brunswick, New York, Cleveland, Chicago, de még a nyugati parti magyarsághoz is elért a keze és a tolla.
Elsősorban a közösségekben aktívakat kereste, így a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasokhoz is eljutott. “Az a pár év, amit itt eltöltenek, annyira tömény, annyit adnak a magyar közösségért, hogy igenis mérlegre tehető és beilleszthető az interjúk közé!” - mondta.
A rengeteg interjúból könyvek születtek Magyarnak lenni Amerikában I. és II. címmel, jelenleg a harmadik köteten dolgoznak a clevelandi Bocskai Rádióval karöltve. Az utolsó beszélgetése Mózsi Gáborral, a Hungarian Club of Chicago elnökével készült a február 1-jén megrendezett chicagói Magyar Gálabálon. Ez volt a 105. interjú. Emellett, a nagy érdeklődésre való tekintettel egy angol nyelvű kötet is elkészült válogatott interjúkból.
Célja, hogy “akiknek természetes, hogy van magyarság, értsék és tudják, hogy ilyen messze is élnek magyarok, ahol a magyarság fenntartásáért mindennapos cselekedetek kellenek. Hogy a gyerekeidnek mit tanítasz és a közösségért mit teszel…”.
