Beszélgetés Nádas Gabriellával
63. kongresszusát rendezte meg a Magyar Társaság. Beszéljünk egy kicsit a társaság történetéről és céljairól. Mik voltak a kezdetek?
A Magyar Társaságot a férjem nagybátyja, Dr. Nádas János alapította egy osztrák menekülttáborban 1948-49-ben. Az volt a célja, hogy összefogja a diaszpórában élő magyarokat, támogassa a kultúra megőrzését és népszerűsítse a tudományos eredményeket. Később Cleveland lett az egyesület központja, ahol 1952-ben újjáalakult. Köszönhetően az elődök gondos és előrelátó munkájának, az elmúlt időszakban több mint 200 doboznyi olyan felbecsülhetetlen értékű dokumentumot sikerült elküldenünk Budapestre, a Széchényi Könyvtárba, ami történelmi betekintést enged az emigráció működésébe. Ez is a Magyar Társaság munkáját, az elődök körültekintő és megfontolt tevékenységét dicséri. Ez az a szellemi örökség, amihez próbálunk mi is igazodni. Az évente megrendezett Magyar Kongresszus az egyik legfontosabb eseményünk, amely a közösség összetartását és a magyar kultúra ápolását szolgálja.
Milyen programokkal készült a kongresszus, és kik voltak a célcsoport?
A kongresszuson különböző előadásokat tartunk, magyar és angol nyelven is. Nagy hangsúlyt fektetünk a kultúra és a tudomány népszerűsítésére. Idén például Kovács András Péter humorista előadása óriási sikert aratott, több mint 200 ember vett részt. Ez is mutatja, hogy van érdeklődés a magyar nyelvű programok iránt, bár az előadásokon a részvétel változó. A teljesség igénye nélkül csak néhány, elsősorban családtörténeteket és magyar közösségek életét feldolgozó előadásokat említenék a gazdag programból. Ilyen volt Mike Sakal, számos szakmai díjjal kitüntetett, másodgenerációs amerikai-magyar származású újságíró előadása, aki a daytoni magyarok történetét foglalta össze és egy remek kötetet is írt a közösség életéről. Dr. Kerekes Judit az édesanyja és a családja pedagógiai elkötelezettségéről beszélt, egy pedagógusdinasztia százéves történetéről. Tátrallyay Géza ma már közel húsz könyvet írt „Három hidegháborús szökésmemoár és más történetek” címmel adott elő. Szintén az előadók között volt Solymosi Dóra, aki a családja oroszok bejövetele előli meneküléséről adott elő.
Hogyan tartják meg a közösségi szellemet, és milyen elismeréseket osztanak ki?
A közösségi munka elismerése számunkra kiemelten fontos. Az Árpád Akadémia díjai korábban elsősorban tudósokat jutalmaztak, akik hírnevet szereztek a magyarságnak, sokan voltak ilyenek főként az ’56-os események után. Majd a díjat odaítélők figyelme azok felé a személyek felé fordult, akik közösségi munkával gazdagították a diaszpórát. Az Árpád Szövetség célja elismerni honfitársaikat, akiknek értékes munkássága és példamutatóan öntudatos magyar magatartása és társadalmi tevékenysége szolgálja magyar közösségeinket. Vállalják a magyar emigráció és a magyar diaszpóra közéleti ügyeinek szolgálatát, és a vele járó felelősséget. Idén 5 elismerést osztottunk ki: Szentkiráyiné Csia Judit, cserkész, a Clevelandi Magyar Iskola volt igazgatója illetve jelenleg is tanára; Lendvai Imre, a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség vezetője; Krasznai Beáta, a Nebuló Magyar Nyelviskola megalapítója és vezetője, lelkigondozó és tanácsadó pszichológus; Dr. Papp Klára, oktatáspszichológus, az Amerikai Magyar Pedagógusok Szövetsége tagja, számos nyári iskolai táborban – köztük a Rákóczi Mozgótáborban – tartott pszichológiai előadásokat;Hargitai István a Clevelandi Magyarokért Alapítvány alelnöke illetve vezető szerepet töltött be más különböző amerikai magyar szervezeteknél is. (A következő hetekben minden díjazottal beszélgetést olvashatnak majd - szerk.)
Milyen kihívásokkal kellett szembenézni, és hogyan látja a társaság jövőjét?
A legnagyobb kihívás a fiatalabb generációk elérése és bevonása. Bár próbálkozunk új programokkal, mint a gyermekjátékok, táncház vagy a moziestek, az online kommunikáció hatékonysága csökken. Azt is szeretnénk, hogy a diaszpóra különböző szervezetei szorosabban együttműködjenek, például egy közös eseménynaptár létrehozásával. Fontos, hogy folyamatosan alkalmazkodjunk, miközben megőrizzük a magyar nyelvet és kultúrát.
Hogyan lett ennyire aktív résztvevője ennek a közösségnek?
Kanadában születtem, és már fiatalon aktív voltam a magyar közösségi életben. A Torontói Egyetemen tanultam, és akkor csatlakoztam a cserkészmozgalomhoz és a Helikon Ifjúsági Körhöz. Ezek révén kerültem közelebb a magyar kultúrához. Később férjemmel Clevelandbe költöztünk, ahol még inkább bekapcsolódtam a Magyar Társaság munkájába. Három fiam van, akik szintén közel maradtak a magyar gyökereikhez.
Mi az, amit még fontosnak tartana kiemelni a társaság munkájából?
Nagyon büszke vagyok arra, hogy a közösségünk ennyire összetartó. Például a kongresszus szervezésében mindenki kiveszi a részét, és együtt dolgozunk a közös cél érdekében. Ez egy csapatmunka. Egyedül nem lehet ilyen átfogó tevékenységet sikeresen kivitelezni. Kellenek a segítő és támogató barátok, kollégák, a tisztikar tagjainak óriási szerepük van a munkában. Ez a szellemiség az, amit tovább szeretnénk adni a következő generációknak. Fontos, hogy megőrizzük a magyar nyelvet és identitást, és támogassuk egymást, ahogy eddig is tettük.
Köszönöm a beszélgetést, és gratulálok a közösségért végzett munkához!
Köszönöm szépen, és remélem, hogy a munkánk hosszú távon is megmarad.
