Látogatás egy kicsi de összetartó magyar közösségnél
A közösség tagjainak egy része a második világháborút követően Csehszlovákiából elűzött szudétanémetek elhagyott házaiba betelepített felvidéki magyarok leszármazottjai. De vannak, akik munka, vagy épp házasság miatt kerültek ide, ebbe a gyönyörű cseh fürdővárosba.
2015-ben alakult meg a Karlovy Vary-i CSMMSZ alapszervezet, amely a templomhoz tartozó plébániaépületben bérel havonta egyszer egy termet, ahol az összejöveteleiket tartják. Ilyenkor beszélgetnek, vagy nyáron akár szalonnasütést, bográcsozást is tartanak. Segítenek a plébánia kertjének gondozásában is, nagyon jó kapcsolatot ápolnak P. Romuald Štěpán Rob plébános atyával. A helyi magyar közösség körülbelül negyven főt számlál, közülük nagyon sokan akár tíz-húsz kilométert utaztak, hogy részt vehessenek a szentmisén.
Szabó László, a CSMMSZ helyi elnökének és Barbova Majová, korábbi elnökasszonynak a vezetésével a közösség tagjai nagyon körültekintően előkészítettek mindent. A szentmise szövege kinyomtatva várta a híveket, hiszen a többség évek, évtizedek óta csak cseh nyelvű liturgiákon vesz részt. Felkérték Helena Talšmanova operaénekesnőt, hogy Mozart és Händel áriák értő előadásával emelje a szentmise ünnepélyességét. Balga Zoltán atya prédikációjában kitért arra, hogy Krisztus Király ünnepén mennyire fontos a nemzeti összetartozás mellett a családok, a kisebb közösségek életében is Krisztust az életünk középpontjába állítani, hogy az ő szeretete uralkodjon mindenek felett. A szertartás végén Galgóczi Ferenc alelnök köszöntötte a jelenlévőket, és mindenkit meghívott a plébánián rendezett vendégségbe.
A szentmisén és a fogadáson is külön nagy tisztelettel köszöntötték Szesztai Dávid tanácsos urat és kedves feleségét, akik a Magyar Nagykövetség képviseletében vettek részt a rendezvényen. Szesztai úr átadta a nagykövet úr üdvözletét és jókívánságait, valamint őszinte örömét fejezte ki, hogy a diaszpórában élő magyaroknak milyen lelkes és erős közössége található Karlovy Varyban. Balga Zoltán atyát is nagyon nagy szeretettel fogadták, az ő látogatása mérföldkő az itteni magyarok életében.
A szeretetvendégség – finom hidegtálakkal és mennyei házi süteményekkel készültek a helyiek - közben lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésekre. Ezek során nagyon megrázó volt megtapasztalni azt a mérhetetlenül erős hazaszeretetet, ami az itt élő magyarokban él. Olyan férfiak beszéltek elpárásodott tekintettel egy-egy magyar falucskáról, ahonnan a felmenőik vagy akár még ők maguk származtak, akik már hosszú évtizedek óta Csehországban élnek, esetleg kis akcentussal vagy akár már csak törve beszélnek magyarul, mert családjuk körében kizárólagos a cseh nyelv használata. De mégis fontos, sőt, életük egyik alapköve az, hogy magyarok.
Külön ki kell kiemelni a cseh plébános atya figyelmességét és kedvességét, aki magyar kokárdát tűzött magára, és igazi házigazdaként mindvégig részt vett a vendégségen, készségesen és barátságosan beszélgetett minden jelenlévővel.
Simone Weil írja az Ami személyes és ami szent című filozófiai kötetében, hogy „meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk”. Nagyon erősen megélhető ez egy-egy ilyen kisebb, de annál összetartóbb magyar közösség tagjaival folytatott beszélgetés során. Távol a hazától döbbenünk rá, mit jelent igazából az, hogy magyarok vagyunk, hogy mekkora kincs van ezáltal a birtokunkban, és milyen fontos, hogy őrizzük, óvjuk ezt a kincset. Példamutató volt ebből a szempontból egy kilencvenes éveiben járó idős hölgy, aki fejből énekelt minden éneket a szentmise alatt, tökéletesen emlékezett a szövegükre és dallamukra is, holott évek óta nem vett részt magyar szertartáson. Ő büszke a magyarságára, mi pedig büszkék lehetünk rá.
Nagyon szépen köszönjük, hogy Karlovy Varyban is otthon lehettünk, hogy a krisztusi szeretet hatotta át az együtt töltött időt!
