Magyar Népmese napja

Szeptember 29-én tartotta első magyar nyelvű foglalkozását a Madách Egyesület a megszokott helyszínen, a Fuhem épületében. Az ablakon át beáradó szikrázó napsütés kellemesen otthonossá tette a mindkét termet, ahol párhuzamosan zajlottak a gyerekek és felnőttek foglalkozásai. A gyerekek programja a szeptember 30-i Magyar Népmese Napjához kapcsolódott, és a "Só" című mese feldolgozásán alapult.

A foglalkozás során először a só fontos tulajdonságait és lelőhelyeit vitattuk meg, például beszélgettünk a híres parajdi sóbányáról is. A gyerekek egy olyan mesét hallgattak, amelyben a só kulcsszereplő volt, majd közösen elgondolkodtunk azon, hogyan kapcsolódik a só a szeretethez. A mese olvasása közben kicsik és nagyok egyaránt feszült figyelemmel hallgatták a történetet, amit színezés követett, a mese jeleneteit idézve.

Amikor a király a mesében megkóstolta a sótlan ételt, rájött, mennyire fontos a só, hiszen nélküle az étel íztelen. A gyerekeknek egyszerű példával szemléltettük ezt: „Gondoljunk csak bele, milyen lenne a leves só nélkül! Talán még a gombóc is kiugrana a fazékból, mert nem akarna benne maradni egy íztelen ételben.” Ehhez kapcsolódva meghallgattuk a "Kiugrott a gombóc a fazékból" című mesét is, majd körtáncot járva, egy nagy fazékkal és fakanállal vonultunk körbe, vidáman kalimpálva a felnőttek órájára is bekukkantva.

A gombóckészítés volt a nap csúcspontja: közösen törtük a krumplit, gyúrtunk, formáztunk, majd szilvával töltöttük meg a gombócokat, de annyira finomak lettek, hogy szinte újra és újra kellett tölteni a készletet!

A mese feldolgozásához kapcsolódva különféle sókat is kóstoltunk. A rózsaszín himalájai só különösen a kislányok kedvence lett. A gyerekek kipróbáltak ételeket sóval és só nélkül is, de a legnagyobb sikert a zsíroskenyér sóval aratta. Ez a tevékenység szorosan kapcsolódott a mese mondanivalójához, és segített a gyerekeknek megérteni a só fontosságát, mind az ételekben, mind a mese szimbolikáján keresztül.