Madách Imrét sokszor emlegetik „egyslágeres” szerzőként. Ezt a sommás jelzőt némileg árnyalja, hogy ez az egy sláger, Az ember tragédiája, 164 éves pályafutása alatt a magyar irodalom első számú exportcikkévé vált: 113 nyelven, 216 kiadásban jelent meg. E 113 nyelvhez bátran hozzátehetünk egy 114.-et is: Jankovics Marcell vizualitását, amely a művészettörténet nyelvére fordítja le, és képi szinten mélyíti el a „nagy mű” kínzó kérdéseit.
A 2025-ben (újra)induló stockholmi Magyar Filmklub első vetítésén mintegy 20 fős (jórészt fiatalokból álló) közönség gyűlt össze a Magyar Ház moziteremmé avanzsáló dísztermében, hogy átadja magát Jankovics áradó képeinek.
Az újév kezdetén közösen gondolkodtunk el arról, hogy éljünk bár Magyarországon vagy Svédországban, legyünk fehérek, feketék, tarkák, szabadok vagy rabszolgák, a mélységben mind egy gyötrő kérdés ezerféle variációjával küzdünk, amelyet sem világnézet, sem vallás, sem politika nem fog megoldani: „Aztán mi végre az egész teremtés?”
Persze könnyedebb filmekkel is készül a Magyar Filmklub. A következő alkalommal ismét egy irodalmi adaptáció lesz terítéken: Örkény Tóték című kisregényének megfilmesítése, az Isten hozta, őrnagy úr!, amelyet Fábri Zoltán rendezett. A film a hatalmi függés mélységesen abszurd szerkezetébe enged betekintést, miközben sírva röhögésre készteti a nézőt.
