Jazz zenész vagyok, rendezvényszervező, előadóművész, szociológus, dalszerző, Cseh Tamás-doubleur, kognitív idegtudós. Nagyon valószínű, hogy ha egy olyan környezetben nőttem volna fel, amelyben a magyar nyelv művelése és felfedezése nem kap különös hangsúlyt, és nem adatik át nekem az a képesség, hogy a magyar nyelv dupla- és tripla tagadásokkal szegélyezett útvesztőjében valamennyire kiismerjem magam, a szabadságom nagyobbik részétől meg lennék fosztva.

A magyar nyelvben és a magyar lelkületben való tájékozódáshoz Jankovics Marcell, Dresch Mihály, Cseh Tamás, Kányádi Sándor, Nádas Péter, Bartók Béla és a Bëlga jelentenek nekem iránytűt; de úgy gondolom, hogy a magyarság – számomra legalábbis – Korda Gyuri bácsi, Krúbi, az Ismerős Arcok, Ákos, a Kispál és a Borz és Burijenci muzsikája, Wass Albert, Márai, Ottlik, Lackfi könyvei, Tarr Béla, Bereményi Géza, Dargay Attila és a Buharov fivérek filmjei nélkül nem érthető meg és nem érezhető át teljesen. Meg persze szólhatok a csángók és a palócok nyelvén, ha a Macskafogót nem tudom kívülről, kongok a magyarság hiányától. Katolikus hitem tájépítészei Pilinszky János és Dosztojevszkij. Kedvenc hegységem a Bükk. Ösztöndíjasként szeretném azt az energiát, amit a magyar kultúrától kaptam, továbbadni a diaszpórában élő honfitársaimnak.