Gyügyei Nagy Zsigmond: A Magyar Festő, Akit Spanyolországban Fedeztek Fel Újra
Madridban a magyarok számára különös büszkeség lehet, hogy a világhírű Prado Múzeumban is található magyar festőművész alkotása.
A Magyar Festészet Napja kulturális esemény, amelyet október 18-án ünnepelnek Magyarországon, Szent Lukács napján. A hagyomány szerint Szent Lukács a festők védőszentje, ezért választották ezt a napot a magyar festészet megünneplésére. Ezen a napon különféle rendezvények, kiállítások és művészeti események kerülnek megrendezésre, amelyek célja a magyar festők munkásságának, a festészeti hagyományoknak és a művészi értékeknek a népszerűsítése. Kerestem a lehetőségeket, érdekességeket, amik a két nemzetet ezen a napon összekapcsolják.
Ennek a ténynek a feltárása során jutottam el Ónodi Irén Egy lappangó életmű című kötetéhez. Az olvasás közben felfedezett érdekességek további kutatásra ösztönöztek, amelyeket később egy előadás keretében szeretnénk bemutatni. Ebben a munkában véletlenül megismert, Madridban élő művészettörténész is segítségemre lesz.
Gyügyei Nagy Zsigmondról lesz szó.
Gyügyei Nagy Zsigmond neve ma már kevés olvasó számára cseng ismerősen, pedig saját korában jelentős hírnévre tett szert festőművészként. Életműve gazdag és sokrétű: életképek, tájképek, vallásos kompozíciók, portrék és akttanulmányok sorakoznak benne. Bár a 19. és 20. század fordulóján kezdte meg pályafutását Magyarországon, 1911-ben Párizsba költözött, ahol kezdeti sikereit aratta. Az első világháború kitörése azonban mindent megváltoztatott, Nagy Zsigmond élete váratlan fordulatot vett, amely Spanyolországba vezette őt, ahol nem várt elismerésre talált.
A nagybányai születésű Nagy Zsigmond (1872–1932) korántsem egyszerű úton vált festővé. Pályáját a párizsi Julian Akadémián kezdte, ahol a festészet klasszikus technikáival ismerkedett meg, majd a neves magyar mester, Benczúr Gyula tanította tovább. Az 1900-as évek elején több alkalommal is kiállított Magyarországon, a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban is. Az egyik legnagyobb sikere a budapesti Könyves Kálmán Szalonban rendezett gyűjteményes kiállítás volt, ahol 75 művét mutatta be. Párizsba költözése után 1914-ben a Georges Petit Galériában bemutatott Matyó-sorozata hozta meg számára az igazi áttörést. Az első világháború kitörése azonban véget vetett párizsi karrierjének és kénytelen volt elhagyni Franciaországot.
Az 1914-ben kitört háború arra késztette, hogy Spanyolországba költözzön. Először Baszkföldre telepedett le, ahol a helyi halászok és egyszerű emberek életét kezdte megörökíteni. Festményein, például a híres „Zöld bárka” (1915) című művén a baszk táj és az ott élő emberek jelennek meg, ezt a festményt ma a Prado Múzeum őrzi. Ebben az időszakban vette fel a Segismundo de Nagy nevet és munkásságával egyre nagyobb elismerést szerzett Spanyolországban.
Madridba költözött és az előkelő Palace Hotelben rendezte be műtermét.
Nagy Zsigmond hírneve Spanyolországban egyre nőtt és hamarosan a spanyol királyi család is felfigyelt rá. Viktória Eugénia királyné, közismertebb nevén Ena különösen kedvelte a festő műveit. Személyes találkozóik során megbízta, hogy készítse el portréját. Az elkészült festmény a királynét egy kertben, virágcsokorral a kezében ábrázolja, ruháját pedig maga a festő tervezte. Később Ena királyné és egyik lánya festészetet is tanultak tőle.
A királyi család rendszeresen látogatta kiállításait, például a santanderi Gran Casinóban rendezett tárlatot 1917-ben, majd 1918-ban a Teatro Realban rendezett mustrát tekintette meg XIII. Alfonz király, a királyné és az anyakirálynő társaságában.
Segismundo de Nagy nemcsak portrékat, hanem számos tájképet is festett. Művészete Spanyolország számos vidékét felölelte: Andalúzia, Kasztília, Valencia és Katalónia tájai mind visszaköszönnek művein. Ezeket az alkotásokat nagy sikerrel mutatta be Barcelonában, San Sebastiánban, Santanderben és Bilbaóban is.
Annak ellenére, hogy Spanyolországban hatalmas sikereket ért el, Nagy Zsigmond 1921-ben elhagyta az országot. Először Dél-Amerikába utazott, majd néhány európai kiállítás után Magyarországra tért vissza, ahol végleg letelepedett. Még egyszer, 1929-ben Spanyolországban hallhattak róla, amikor a Barcelonai Világkiállításon elnyerte a nagydíjat a Dicsfény a Golgotán című festményével.
A rengeteg utazás és a művei nagy számú eladása miatt Nagy Zsigmond alkotásai ma szétszórva találhatók a világban. Sok festményét csak korabeli, fekete-fehér reprodukciókból ismerjük, de életműve továbbra is megőrizte a spanyol és magyar művészet világában betöltött különleges helyét.