Pénteken érkeztünk meg Új-Zéland fővárosába, ahol a Magyar Millennium Trust elnöke, Szentirmay Klára, korábbi tiszteletbeli konzul, vezetett minket végig a városon. Klára hatalmas lelkesedéssel mutatta be Wellington legfőbb nevezetességeit, majd eljutottunk a Magyar Millennium Parkba. Mielőtt ideutaztunk, nem tudtam, mire számítsak, hiszen nehezen elképzelhető volt számomra, milyen is lehet egy ilyen magyar emlékhely a világ hazánktól távoli pontján.
Amikor megpillantottam a parkot, egy nagyon különleges érzés fogott el. Csodálatos volt látni, hogy a világ talán legmesszebbi fővárosában létezik egy hely, amely a magyar identitást és kultúrát őrzi. A hatalmas székelykapu, az emlékpadok és a kopjafa középen mind azt üzenték, hogy a magyarság itt is jelen van.
Különösen meghatottak az emléktéglák, amelyekre olyan emberek neveit vésték fel, akik sokat tettek az új-zélandi magyarságért. Hiába esett az eső, perceken át olvasgattam őket, és Klárát kérdezgettem a történetükről.
Szombaton érkezett el az ünnepség napja. A parkban beszédekkel és versszavalással kezdtük az eseményt, majd a dísztégla letétele és koszorúzás következett. A megemlékezés után egy olyan rendezvényhelyszínre látogattunk, amely régen magyar étteremként működött. Itt kelet-európai zenészek gondoskodtak a vidám hangulatról.
Az étkezés is igazán magyaros volt: gulyásleves, gombapörkölt és zserbó került az asztalra, amely mindenkit nosztalgikus hangulatba hozott. A program közben egy játékos kvízt is tartottunk, ahol a résztvevők próbára tehették Magyarországgal kapcsolatos tudásukat.
Néhány kérdés bizony fejtörőnek bizonyult, de amikor a Malév nevét kellett kitalálni, mindenki együtt kiáltotta be a helyes választ. A napot egy fergeteges táncház zárta, ahol gyerekek és felnőttek is egyaránt bekapcsolódtak a táncba. Hangos nevetések és mosolygós arcok kísérték a zenét.
A Wellingtonban eltöltött pár nap ismét bebizonyította, hogy a magyarság bárhol a világon képes összefogni, emlékezni és közösen megélni a hagyományokat. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az eseménynek, bízom benne, hogy még visszatérek Wellingtonba és ugyanilyen pompájában láthatom a magyar kertet.
