Avagy a kezdetek kezdete Hamburgban
Beszélgetések, ötletek, ismerkedések, külföldi utak és tapasztalatok - talán ezek voltak a legfontosabb szavak, melyeket fel kell most soroljak, és amelyek tényleg a kezdetek kezdetét jelentik.
Menkéné Pintér Magdolna, az Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat lelkésze kitartó munkával szervezte városról városra már régóta a felnőtt gyülekezetek mellett a gyerek- és ifjúsági köröket. Ebbe a munkába kapcsolódott be Brockhauser Sándor, akiben több évvel ezelőtt merült fel a gondolat, hogy meg kellene honosítani a hamburgi magyarság körében a cserkészetet. Ugyan ő még olyan korban nőtt fel Magyarországon, amikor a cserkészet hivatalosan be volt tiltva, ám alapértékeivel református ifjúsági tagként, majd ifivezetőként megismerkedett, és később Franciaországba költözve cserkész-szülőként vált aktív támogatóvá. Fontos volt számára Hamburgban olyan, felekezeti hovatartozástól független, keresztény közeget biztosítani a felnövekvő nemzedékek számára, amiben önmagukat kiteljesítve tudják megőrizni nyelvüket, megérteni és megélni magyarságukat, valamint felelős, egymás iránt elkötelezett emberekké válhatnak. Így kapcsolódott be alapító tagként a Hamburgi Magyar Iskola létrehozásába is, és dolgozott ki egy koncepciót a Hamburgi Magyarok Egyesületének támogatásával a magyar fiatalság megtartására, melyben a cserkészetnek kulcsszerepe van. Beindítani azonban ezt nem is olyan könnyű, ehhez kérték a Kőrösi Csoma Sándor Program segítségét.
Nyári egyeztetéseink során már benne is és bennem is, mint leendő ösztöndíjasban, kikristályosodott, hogy nem lesz egyszerű feladat az indulás. De nekiláttunk: plakátkészítés, programszervezés, családlátogatás, ismerkedés, őrsi foglalkozástervezet és végül 2018. szeptember 15-én 11-kor elkezdődött az első őrsi, közel egy tucat 8 év fölötti gyermekkel. Miután minden hétvégén találkoztunk az újdonsült cserkészekkel, és az alkalmak jól sikerültek, így már jöhetett a következő lépés: az első teljes hétvégés portya.
Ennek szervezése helyszínkereséssel, plakát- és jelentkezési lap készítéssel indult, majd, program- és ételtervvel, keretmese- és tábortűz-írással folytatódott. Október 6-án reggel megérkeztek az “eltévedt” gyermekek. Két nap alatt az általam megszemélyesített indián lány segítségével hosszú utat tettünk meg. Népdalokat tanultunk, hajókat, és virágokat készítettünk, saját kialakítású wigwamjainkban aludtunk, indián fogadalmat tettünk, sokat játszottunk, bölénnyel küzdöttünk, csapattá formálódtunk, közösen levest főztünk, majd azt elfogyasztva, jóllakottan és sikerekkel töltődve találkoztunk újra a szülőkkel. A cserkészekkel és családjaikkal azután közösen mentünk el vasárnap este a Magyar Katolikus szentmisére és az azt követő agapéra, ahol Pál atyának és a gyülekezetnek bemutatkoztunk és elénekeltük a cserkészindulót.
Lelkes gyerekekből nincs hiány, de bátran lehet csatlakozni! Mi szervezzük az élménydús hétvégi őrsiket és ottalvós portyákat, hogy a hamburgi gyerekek is megismerjék, megszeressék és gyakorolják a cserkészetet.
