Komoly logisztikát, átgondolt szervezést igényelt az elmúlt hétvége program helyszíneinek beosztása. Szombaton került sor az imatalálkozóra, valamint a hétvégi magyar iskola közel 180 tanulójának soron következő iskolanapjára is. A misszió irodái, a plébánia minden zegzuga, a templom kápolnája megtelt gyermekekkel, szülőkkel, vendégekkel.
Bármerre közlekedett az ember az épületben, lépten-nyomon a magyar szó csengett fel a pici, totyogó gyermekektől kezdve a nagyobbacskák jóízű csevegésén keresztül a felnőttek, magvas, örömteli beszélgetéséig. Egyszerre egyidőben folyt a St. Max kápolnában és a plébánián az imatalálkozó programja és készültek lázas lelkesedéssel pedagógusok és gyermekek a vasárnapi anyák napi ünnepségre.
Izgalmas volt a találkozó programját és az iskola csoportjainak foglalkozásait, próbáit összeegyeztetni, de valami hihetetlen örömöt, lelki töltődést, felüdülést jelentett mindannyiunk számára a magunkfajta sokaságának együtt lüktetése.
A vasárnapi ünnepségről nem is beszélve. A nagyterem székei színültig megteltek az ünneplésre érkezőkkel. Mosolygó gyermekarcok, könnyektől megcsillant szemek, hálás tekintetek kísérték a gyermekek mondókáit, dalocskáit, táncait, verseit, színjátékát.
Az iskola minden csoportja készült az ünnepre. Hagyományokhoz hűen immár több évtizede nem maradhat el az iskola életéből az édesanyák köszöntése. S az is teljesen természetes, hogy az ünnepséget gitáros szentmise előzi meg, amelyen közösen énekel az iskola gyermekkórus a misszió felnőttkórusával - emelve ezzel a szentmise magasztos hangulatát.
Missziónk immár második alkalommal ad otthont az Élet a Lélekben Imatalálkozónak. Tavaly Neu-Ulm, az idén Augsburg volt a helyszíne a találkozónak. A szombati lelki programra sokan sokfelől érkeztek.
Vendégeink Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről, híveink Augsburg és Neu-Ulm város környékéről, valamint Svájcból érkeztek. Egész napos léleképítő együttlétünket, ünnepünket a sepsiszentgyörgyi Élet a Lélekben Plébániai Imacsoport oszlopos tagja, Bajcsi Tibor vezette.
Missziónkból többen végezték el az Élet a Lélekben kilenchetes online szemináriumot. Tavaly kilenc neu-ulmi testvérünk, az idei évben hárman Neu-Ulmból, ketten pedig Augsburgból. Az imatalálkozó résztvevőit Csibi Sándor, az augsburgi misszió plébánosa köszöntötte.
A nap folyamán elmélkedések, tanúságtételek hangzottak el. A gyógyító imaszolgálat során híveink megrendítő és őszinte élethelyzeteket, életélményeket, lelki vívódásokat osztottak meg a jelenlévőkkel, válaszul megtapasztalhattuk a Szentlélek gyógyító erejének hatását mindazoknál, akik szívükben befogadták, betöltötték jelenlétével igaz és meggyőző hittel és szeretettel Jézust, a mi Urunkat.
A Lélek – ahogy a szél – ott fúj, ahol akar, szabadon adja ajándékait, bennünk működik. A Lélek bennünk, mindannyiunkban szeretne élni. Isten szeretetét, irgalmát, erejét ajánlja nekünk. A Szentlélek templomai vagyunk, s ha ez a valóság, akkor fogadjuk el, hogy Isten maga ajándék. Isten önmagát ajánlja nekünk, s mi igent mondhatunk rá.
A szentségimádás ezeknek a hitbéli mély és magvas gondolatoknak adott teret és helyet az egyéni imaszándékok megfogalmazásával és kinyilatkoztatásával. Az imatalálkozó hálaadó szentmisével zárult, amelyet Sándor atya celebrált. A szentmisén küldetésben részesültek mindazok, akik elvégezték a szemináriumot.
Útravalónak mindenki kapott a lélek-tarisznyába olyan és azt a fajta lelki táplálékot, amivel, ha jól gazdálkodnak a hívek, sosem fogy ki, mindig újra töltődik, sőt szaporodik szeretetben, irgalomban, áldásban és kegyelemben.
Máriák és Márták voltunk! Figyeltünk, befogadtunk, hitben és lélekben. Ekkor Máriák voltunk. És amikor szervezni, összehozni, előkészülni, elpakolni, a körülmények kihívásira választ kellett adni, akkor szorgos összefogásban együtt munkálkodtunk, és Márták voltunk! Mindez egy jóleső pillantás, meleg kézfogás, egy kedves mosoly, bíztató szavak kíséretében vált teljessé.
Missziónk amatőr, felnőtt színjátszótársulata ezen a hétvégén vasárnap az augsburgi és nürnbergi szereplés után ismét útra kelt Fazekas Mihály klasszikus darabjával, a Lúdas Matyival. Ezúttal a Passau város környéki Neuhaus am Inn ZHUKi – ZwoateHoamat Ungarischer Kulturverien – meghívásra érkeztünk a csodálatos Maria Ward Iskola kastélyába, az előadás helyszínére.
A neuhausi kastély csodaszép környékének lenyűgöző látványa, gyönyörű színházterme, a rendkívül szívélyes, minden részletre kiterjedő figyelmes, meleg fogadtatás, a neuhausi magyar közösség kedves közvetlensége már előre megalapozta a bemutató előadás sikerét.
Örömmel töltött el bennünket, hogy itt is micsoda nagy igény és érdeklődés mutatkozott meg, a magyar nyelvű színdarab befogadására, a játék élményének és örömének együttes, közös megélésére. S hogy a darabot siker koronázta, mi sem bizonyította jobban, mint a szűnni nem akaró közönségtaps és a nézők soraiból időnként felmorajló őszinte, szívből jött kacaj, nevetés.
Értékes pillanatok, megható mozzanatok, maradandó élmények tették sokunk számára felejthetetlenné és a további életünk apró darabkáit illetően meghatározóvá ez a lelket, szemet és szívet gyönyörködtető hétvége itt Augsburgban és Neuhaus am Innben.
Gazdagodtunk, épültünk, megerősödtünk ki-ki a maga módján, útján a felkínált hétvégi programok kavalkádjában, de egy dologban mindenképpen: a közösség fontosságának erejében!
