Új szoknyában táncolnak a grenoble-i tánckör lányai.
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a kaláka a legismertebb társasmunkák egyike, amelynél a közösség tagjai vagy bizonyos csoportjai (lokális, vérségi, vagyoni) tagjuknak (családjának), vagy egy községi intézménynek szívességből vagy kölcsönösségi alapon munkát végeznek, s amelynél a segítők együtt, egyszerre, társaságban, s rendszerint szórakozással (ének, tánc, mese) egybekapcsoltan dolgoznak. A közösség bármelyik tagja akármikor visszahívhatja a megsegítettet, s az a munka visszaadását, a kalákában való részvételt kötelességének tartja. A kalákáknál éppen az önkéntes jelleg miatt kap nagy szerepet a szórakozás. Végeredményben tehát azt jelenti: együtt alkotni egy szép és jó cél érdekében. Ilyenkor az eredmény mellett maga a folyamat is élmény lehet.
Mi is kalákáztunk. Február 23-24. között Voironban gyűltünk össze a grenoble-i tánckör tagjaival. Célul néhány szoknya elkészítését tűztük ki a tánckör lányai számára. Az alkalom során megtapasztaltuk, hogy a közösbe tett dolgainkkal egymást gazdagítjuk. Volt aki a varrógépét hozta, más finom sütit készített vagy valami harapnivalót hozott az energiaveszteség pótlására. Öröm volt megtapasztalni, hogy az alkalom hírére összejöttek a voironi magyarok is. (Talán csak apropót kell találni a találkozásokhoz.)
Kicsik, nagyok, mindenki kedvére kísérletezhetett. Amikor megtelt a ház, akkor úgy éreztük magunkat, mint egy háromgenerációs családban, ahol mindenki tanul mindenkitől, és jó együtt lenni. Égett a kezünk alatt a munka, és öröm volt látni, ahogy egy-egy öltés sikerül vagy éppen befejezünk egy-egy fázist. Igazi élmény együtt lenni és együtt alkotni. Reméljük lesz folytatása. Azt már tudjuk, hogy a II. Nyugat-Európai Családi Népművészeti Táborban biztosan szépen pörögnek majd a szoknyák.
A “kalákázókat” a Fodor család fogadta be, köszönet érte.
A képekért köszönet A. T.-nek és S. Z.-nek.
