Tamási Áron író, az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom kimagasló alakja így fogalmaz: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Az egyik otthonom a magyar kultúra.

Kedvenc szavaim: öröm, együtt, közösség, Erdély, tisztelet, természet, út, találkozás, mégis.

Csíkszeredában születtem, Csíksomlyó szomszédságában. Eddigi életem meghatározó színhelye Erdély, a maga sokszínűségével, gazdagságával valamint kihívásaival együtt.

Középiskolás éveim végén éreztem rá a közösségi élet ízére, az első ifjúsági csoportos alkalmaink megszervezésével. Az egyetemi képzésbe való jelentkezésemnél két érték mentén választottam “szakmát”: a keresztény értékek és a magyar kultúrában való elmélyülés mellett döntöttem. Egyetemistaként a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) életébe kapcsolódtam bele. Majd friss diplomásként is ott kezdődött szakmai pályafutásom. Egyetemistákkal együtt szerveztük meg az egyetemi pasztorációs szolgálat közösségi életét és tevékenységeit. A kincses városban töltött kilenc év élményeit, tapasztalatait, találkozásait ma is kamatoztatom.

A későbbiekben Székelyföldre hazatérve középiskolai tanárként tevékenykedtem, majd a kulturális menedzsment irányába vitt utam, amely által Hargita megye és Székelyföld építésén, gazdagodásán munkálkodhatom.

Ezek során két területen mélyültek el a tapasztalataim: programszervezés és gyerekekkel, fiatalokkal való munka, majd megszerettem a kézműveskedést is.

Szemléletemre nagy hatással van a Szent Ignác-i lelkiség és a nemzetközi MAGIS találkozók élményei, amelyek mentén tudom, hogy a különbözőségünk érték, amelyre építeni lehet, ezáltal egymást képesek vagyunk gazdagítani.

Jelenleg a Hargita Megyei Kulturális Központ Székelyföld Napokat koordináló csapatából csöppenek bele a franciaországi magyar diaszpóra életébe.