Az esemény egy istentisztelettel kezdődött, Asztalos Emese lelkésznő vezette az alkalmat, aminek alapigéje a Márk evangéliuma 10. részének 17-től 27-ig terjedő verse volt. A hétvégi iskola órája az istentisztelettel párhuzamosan volt megtartva, ahol a gyerekek tavaszi mondókát tanultak és megismerték, hogy mit ünnepelnek a magyarok márciusban és miért olyan fontos ez a majd’ kétszáz éve történt esemény, ezáltal gyarapítva a magyar történelemről való tudásukat és erősítve magyarságtudatukat. Az óra második felében néptáncot is gyakoroltak, amit már január és február folyamán elkezdtek tanulni. A táncot az órát követő megemlékezésen adták elő a gyerekek.
Délután kezdődött maga az ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével. Hallhattunk tavaszi verseket és énekeket a gyerekektől, zongorán és énekelve is, majd ezt követően egy izgalmas előadást Kossuth Lajos amerikai útjáról Siffel Csaba előadásában. Többek között megtudhattuk, hogy azért indult Kossuth Lajos amerikai körútra, hogy anyagi támogatást gyűjtsön a magyaroknak az osztrákok elleni küzdelemben, és mely településeken mondott beszédet a nemes cél megvalósításának érdekében. Végig követhettük az útját 1851. decemberi partraszállásától egészen addig, amíg ismét hajóra szállt 8 hónappal később.
Az amerikaiak nagyon megkedvelték Kossuthot, az ő hatására lett akkoriban divat a Kossuth kalap, és ezért van több szobor is róla és viseli több utca, sőt megye is a nevét az államokban. Részletet is hallhattunk a vele együtt utazó László Károly amerikai útról írt naplójából, pontosabban 1852. április 7-9 napjainak feljegyzéseiből, ugyanis ezeket a napokat Georgia államban töltötték. Hallhattunk egy hangfelvételt Kossuth Lajos egyik beszédének részletéről is. Az ünnepséget egy szeretetvendégség követte, ahol evéssel összekötött beszélgetésen keresztül épülhetett a közösség.
A résztvevők a megemlékezés során megélhették magyarságukat és értékes tudással is gazdagodhattak a 1848-49-es szabadságharc vezetőjéről. Ami számomra megható volt, hogy minden megemlékező: felnőtt és gyerek, a külföldön töltött évek ellenére is büszkén viselte a kokárdát, ezzel is tisztelettel adózva a márciusi hősöknek, és jelezve, hogy annak ellenére, hogy nem a hazájukban élnek, magyarok maradtak.
