Fáradhatatlan vándor a magyar múlt nyomában
Miután tanulmányait a híres göttingeni egyetemen végezte, és több nyelvet is elsajátított – köztük görögöt, latint, törököt és arabul is tanult –, 1819-ben elindult Konstantinápolyon, Szírián, Perzsián és Afganisztánon át Kelet felé. Az út viszontagságos volt: gyakran gyalog tette meg a hosszú szakaszokat, sokszor kevés pénzből, ismeretlen vidékeken, idegen nyelvek és kultúrák között. Mégis mindvégig a magyar őshaza megtalálásának vágya vezette, amelyet a finnugor nyelvrokonság elméletével szemben sokan a Közép-ázsiai térségben reméltek felfedezni.
1823-ban eljutott a Himalája lábához, és megérkezett Zanszkárba, egy tibeti kolostorba, ahol éveken át élt és dolgozott. Itt kezdődött legnagyobb tudományos kalandja: a tibeti nyelv elsajátítása és rendszerezése. Az európai tudományosság számára addig ismeretlen, zárt világba kapott betekintést, amelyről aztán elsőként számolt be részletesen.
A kolostori élet csendje és az ottani szerzetesek tudása lehetővé tette számára, hogy elkészítse a világ első tibeti-angol szótárát és nyelvtanát – mindezt kézzel, egyszerű eszközökkel, elmélyült munkával.
Kőrösi nemcsak nyelvész, hanem igazi kulturális hídépítő volt. Miközben Tibet belső világa tárult fel előtte, ő is megismertette a kolostorok lakóit az európai tudományos gondolkodással. Egyik levelében így írta: „Nem az a fontos, hogy honnan jöttem, hanem az, hogy mit tanulhatunk egymástól.”
A tudós utazása során számtalanszor szembesült betegséggel, magánnyal és fizikai kimerültséggel. Mégis, minden akadályt legyőzött, mert célja magasabb rendű volt: a magyar kultúra gyökereinek feltárása, valamint a világ megismerése. Később Kalkuttába került, ahol munkáját az angol Kelet-indiai Társaság is támogatta.
Élete utolsó éveiben újabb expedícióra készült, hogy tovább kutassa az ázsiai népek múltját – de a bengáli Darzsiling városában megbetegedett, és 1842-ben ott hunyt el.
Sírja ma is zarándokhely, ahová a világ minden tájáról érkeznek tisztelők, különösen Magyarországról és Japánból. Munkássága, kitartása és kalandjai máig példát mutatnak azoknak, akik a tudomány, a nemzeti identitás és a világkultúra kapcsolatát keresik.
Kőrösi Csoma Sándor kalandjai nem csupán egzotikus történetek egy távoli múltból – hanem eleven példák arra, hogy a tudás keresése bátorságot, elhivatottságot és mély emberi nyitottságot igényel. Ő a bizonyíték arra, hogy a magyar lélek képes áthidalni nyelvi, kulturális és földrajzi határokat – és világokat hozhat közelebb egymáshoz.
