„Emlékek nélkül a nemzetnek híre csak árnyék” (Vörösmarty Mihály)
A KÖNYVBEMUTATÓ
A rendezvényt Tőkés Enikő, a Felsőausztriai Magyarok Kultúregyesületének elnöke nyitotta meg, köszöntötte az előadót és az egybegyűlteket.
Kucsera János a kádári Magyarországot elhagyva Bajorországban talált menedéket, amely az idő múlásával otthonává is vált. Nyitott szemmel járta új világát, a történeti és kulturális összefüggések megismerésére törekedve hosszú évek munkájával megalkotta útikalauzát.
Mondandóját a szerző a köszönet szavaival kezdte, örült a felkérésnek. Előadásában egyszerre próbált átfogó képet adni az útikönyvről és a közönség egy virtuális, vetített képes előadáson ízelítőt kapott a hazánkkal kapcsolatos személyek, emlékek, kultúrkincsek, látnivalók sokaságából. Magyarország nyugati viszonylataiban a német a legrégebbi, ezen belül pedig a bajor a legősibb kapcsolat. Ez az útikönyv felfedi és turisztikai útravalóként mutatja meg a magyar-bajor kapcsolatok évszázadainak látnivaló nyomait. A könyv kilencven százalékban kizárólag magyar vonatkozású, míg a fennmaradt tíz százalék többnyire utalás közismert bajorországi személyekre, eseményekre, kiemelkedő építészeti és művészeti alkotásokra.
Kucsera János linzi előadásában több száz kilométeres képzeletbeli utat megtéve bemutatta Kelet-Bajorországot, az osztrák–bajor határtól indulva, Passautól München és környékén át a frankok földjére érkezve, Bad Kissingen majd Bamberg és Bayreuth városát bejárva tovább haladva Regensburg felé, Landshuttal befejezve.
Néhány érdekesség az előadásból:
Passau
„A három folyó, Inn-Ilz-Duna találkozása pontján épült város kelta alapítású, Kárpát-medencével való kapcsolata több mint másfél ezer évre tekint vissza. Passauból indult hajójával Attila Hun király jövendőbelije Krimhild (Ildikó) és innen indultak el hittérítő útjaikra – így a Kárpát-medencébe is – alig háromszáz évvel később Szt. Bonifác, majd Pilgrim püspök papjai, többek között Szt. Wolfgang…
A passaui Dóm patronálása nyomán felépült esztergomi bazilika falai között került sor Szent István koronázására… Az V. századi alapokra épült, a vértanú Szent Istvánról elnevezett olasz-barokk Dóm Bajorország leghatalmasabb harangjával és a világ legnagyobb orgonájával büszkélkedhet. A főoltártól balra az Ortenburgi vagy Sixtus-kápolnában nyugszik Ágnes magyar királylány és bajor férje IV. Ortenburgi Heinrich gróf, a lovagot megörökítő domborműves márvány síron jól kivehető az Árpád-sávos és a bajor címer….”
Bad Kissingen
„A Würzburgtól északra, Schweinfurttól alig 8 km-re fekvő Bad Kissingen Bajorország legrégibb gyógyfürdővárosa. Az elegáns park és fürdőkomplexum világhírű forrásait már a XVI. század óta keresik fel a gyógyulni vágyók. A híres fürdővendégek között olyan neveket találunk, mint II. Rákóczi Ferenc, II. Lajos bajor király, I. Ferenc József és neje a magyarokkal rokonszenvező Erzsébet, Tolsztoj, Rossini…
A valószínűsége, hogy a vezérlő fejedelem tényleg járt itt – állítólag a francia király támogatását remélve vezetett erre útja – ma már az idő homályába vész. Egy kedves legenda szerint e helyen pihent meg hűséges katonáival. Szomjas lovaik viszont nem voltak hajlandók a közeli iszapos, zavaros folyóvízből inni, mire a fejedelem elrendelte, hogy emberei ássanak, talán valahol iható vizet is találnak. Nos, alig ástak pár métert, kristálytiszta forrásvíz buggyant elő a földből… Az viszont tény, hogy a csarnok végén két egymás melletti csillogó rézcsapból gyógyvíz folydogál, s felettük a nagybetűs felirat: RAKOCZY és PANDUR olvasható.”
A téma iránt élénken érdeklődő közönség számos kérdést tett fel az előadónak, lehetőségük volt a könyv megvételére, melyet az előadó dedikált. A prezentáció után a résztvevők, a Felsőausztriai Magyarok Kultúregyesület tagjai ott rögtön megbeszélték, hogy 2020 júliusában kirándulást szerveznek Bajorországba és részt vesznek a minden évben megrendezett 3 napos Rákóczi ünnepségen.
A KIÁLLÍTÁS - BETYÁROK A KÁRTYÁN
A könyvbemutató után a jelenlévők egy Grazból érkezett kiállítást tekinthettek meg. A tárlat Vargyas Ildikó Pécsen élő, gyergyóalfalusi festőművész betyár kártyáit mutatta be. A művész új díszítéssel látta el a sorozatjeleket, az alsó, felső, király lapokra híres betyárok portréját, az ászokra pedig újabb évszak allegóriákat rajzolt. Az általunk ismert magyar kártyákon a svájci mondakör és szabadságharc néhány híres alakja látható, mint például Tell Vilmos. Őket cserélte le Vargyas Ildikó magyar betyárokra. A kártyaalakok megformálásához szükség volt az utánajárásra, a népviseleti motívumok elhelyezése nem csak térben, hanem időben is, ezen felül az arcvonások pontossága ugyanolyan fontossággal bírt. A betyárok túl kedves arcúak, már-már szerethetőek, de a művész úgy gondolja, mégsem járja, hogy csúnya, gonosz és marcona arcú emberek bámuljanak ránk játék közben. Az ász lapokon a már megszokott kártyán is ott lévő évszak allegóriákkal van megtűzdelve. Ennek azonban képi világa merőben más, a hagyományos magyar paraszti világot ábrázolja. Jelesül a tavaszt egy torockói viseletbe öltözött, kezében bárányt ölelő, az őszt egy kalotaszegi ruhát viselő, ölében szőlőfürtöket tartó leány jelképezi, míg a nyarat egy alföldi aratási jelenet, a telet pedig pihenő lován üldögélő, pipázó csikós jelzi.
A NÓTAEST
Az esti program a nótaesttel folytatódott. A linzi Kultúregyesület 8. alkalommal hirdette meg a batyus nótaestet, házigazdái Kovács Jenő és Törköly József voltak. A terem megtelt nótákat kedvelő emberekkel. A szívből jövő nótázás összekovácsolja az embereket és erősíti a közösségeket és olyan baráti légkört teremt, amely derűt hoz mindenki számára. Az este folyamán hihetetlen mennyiségű régi nótát (szerelmi-, katona-, házasító-, diák-, bordal, betyárnóta), csárdást énekeltek el a rendezvény résztvevői, ennek ellenére nem hangzott el kétszer ugyanazon dal, ez is azt mutatja, hogy a magyar folklór zenei tára gazdag és bőséges. Meglepetésként Törköly József kürtőskalácssütőt készített és a László Erzsike által készített tésztát Kovács Jenő segítségével megsütötték a nótaest résztvevőinek.
Jó érzés volt részese lenni ennek az eseménynek, látni és megélni, ahogy a dalos ajkú, nótás kedvű résztvevők ezen a nótaesten keresztül is ápolják a magyar kultúrát, őrzik őseink hagyományát.
