Sokan korán reggel érkeztek, hogy a több napon át készített, tucatnyiféle magyar süteményből és tortából elsőként kóstolhassanak és vásárolhassanak. Délelőtt 10 órakor ugyan felvételről játszott, de mégis megindító harangszó hívta a Délvidéki Magyar Szövetség dísztermébe misére az egybegyűlteket, amit déltől ünnepi ebéd követett. Az énekkar tagjai virágokkal ékesített Szűz Mária szoborral és kézzel hímzett ünnepi zászlóval vezették a közös bevonulást. Az idei búcsú szomorú különlegessége volt, hogy az istentiszteletet, magyar katolikus pap híján, az ausztrál Edmund Kenny atya tartotta. A mise így két nyelven zajlott – az atya a liturgia szövegét angolul mondta, a gyülekezet magyarul válaszolt, az evangéliumi idézetek felolvasása mindkét nyelven megtörtént, míg a gyülekezet és a kórus csak magyarul énekelt. Régen itt élő magyar közösségről van szó, olyan emberekről, akik Ausztráliában dolgozták végig az életüket, itt házasodtak, gyerekeik, unokáik itt születtek, tehát az istentisztelet angolul sem okozna nehézséget, így nem ezért volt jelentősége, hogy a mise két nyelven folyjon. Jelentőségének egy része abban áll, hogy szépen szólni megtanulhat az ember bármilyen nyelven, de szívéből szólni csak az anyanyelvén fog, és az evangéliumok is szépen szólnak bármilyen nyelven, mégis csak anyanyelvünkön keresztül szólítanak meg személyesen. Egy külföldön élő magyar gyülekezet szempontjából a legjelentősebb sajátosság azonban az, hogy amíg egy idegen nyelvű katolikus pap Szűz Máriát csak mint Jézus anyját tiszteli, mi Magyarország királynőjeként is tekintünk rá, így hozzá szóló legbensőségesebb imádságaink és énekeink csak magyarul hangozhatnak el. Ezekből a gyülekezet és az énekkar, Szűz Mária országától 17 ezer kilométerre, a legszebbeket választotta.
