Úgy gondolom, az anyanyelv ápolása és a már külföldön születetteknek való továbbadása kulcs szereppel bír a magyar származás adta értékek és előnyök megőrzésében és kultiválásában, és így a befogadó kultúrában teljes értékű emberként való részvételben is.
Budapesten születtem, 50 éves vagyok. Középiskolai tanulmányaimat a Veres Palné Gimnáziumban végeztem, bölcsész diplomát Ausztráliában szereztem nemzetközi tanulmányok és kommunikáció szakon, majd alkalmazott nyelvészetből kaptam posztgraduális képesítést.
Ausztráliában töltött éveim alatt, többek között, emigránsok angol tanításával, valamint szellemi fogyatékkal élők gondozásával és fejlesztésével foglalkoztam. Hazatelepülésemet követően a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Néprajzi Múzeumban dolgoztam angol nyelvű tárlatvezetőként és magyar-angol szakfordítóként, majd a Mi, magyarok kiállítás angol és magyar nyelvű tárlatvezetőjeként, magyar nyelvű múzeumpedagógusaként és rendezvényszervezőjeként szereztem további tapasztalatot.
Hazai és külföldi tapasztalataim egyaránt segítettek abban, hogy több szempontból megismerhessem a magyar és a különböző befogadó kultúrák közötti kölcsönhatások sajátosságait, a diaszpórában élő magyarság helyzetét, és általában a szülőföldjüktől távol élő, vagy már nyelvet cserélt emberek igényeit és szükségleteit. Az elmúlt években különös figyelmet szenteltem az anyaországbeli és a külhoni, illetve a diaszpórában élő magyarság közötti hatékony kapcsolatfenntartás lehetőségeinek és módjainak megismerésére.
Úgy gondolom, az anyanyelv ápolása és a már külföldön születetteknek való továbbadása kulcs szereppel bír a magyar származás adta értékek és előnyök megőrzésében és kultiválásában, és így a befogadó kultúrában teljes értékű emberként való részvételben is. Történelmünk, néphagyományaink, nemzeti jellegzetességeink értő ismerete, és az ezekről való tudás továbbadása hasonlóan fontos.
Mindezen törekvések alapja és sikerének feltétele az egyként érző, egymást támogató magyar közösség, legyenek ennek tagjai anyaországiak, külhonban vagy diaszpórában élők, első vagy sokad-generációsok. A már régóta külföldön élő és oda újonnan érkező, valamint a különböző korcsoportú magyarok közötti kapcsolatok kialakítása és az ismeretek megosztása szintén gazdagítólag hat egyéni és közösségi szinten is.
Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy 2017-ben a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében 6 hónapot tölthetek Ausztráliában, ahol a Délvidéki Magyar Szövetség munkáját lesz alkalmam ünnepi és kulturális rendezvények szervezésével, magyar tanítással, a helyi könyvtár anyagának rendszerezésével, illetve közösségépítő munkával támogatni.
