A Burns Night, vagy más néven Burns Supper Skócia második legfontosabb ünnepe, amelyet január 25-én, Robert Burns (1759–1796) születésnapján tartanak Skócia-szerte. A hagyomány 1801-ig nyúlik vissza, amikor a költő halála után a barátai vacsorával és verseinek felolvasásával emlékeztek meg róla. Burns az egyszerű emberek hangjaként vált ismertté, alakja pedig a skót nemzeti identitás egyik alappillére lett, így nem meglepő, hogy a Burns Suppert nemcsak Skóciában, hanem világszerte megünnepeli a skót diaszpóra.
Mi történik a Burns Supperen?
A Burns Supper hagyományosan szigorúan meghatározott menetrend szerint zajlik. Az est elején a házigazda köszönti a vendégeket, majd elhangzik a rövid hálaadó ima, a Selkirk Grace. Ezt követi a fő attrakció: a haggis "bevonulása" skót duda kíséretében. A vendégek felállnak, tapsolnak, a házigazda pedig felolvassa Robert Burns híres versét, az Address to a Haggis-t (Beszéd a haggishez). Majd a vers egyik ikonikus soránál ("Mint kit paraszti düh vadít,/késsel a vágy neked megy itt") látványosan belevág a haggisbe, jelezve, hogy a főétel felszolgálásra kész.
A vacsora közben humoros beszédek, köszöntők hangzanak el Burns életéről és műveiből. Az est végén pedig közösen eléneklik a híres Auld Lang Syne-t, amely Skócia második himusza, szintén Burns-vers és mára a világ egyik legismertebb dalává vált.
Mi kerül az asztalra?
A menü a skót ízeket és helyi alapanyagokat ünnepli. Az előételek között gyakran szerepelnek skóciai levesek, például a füstölt tőkehalból készült Cullen Skink. A főétel természetesen a "víg, napképű csemege, minden hurkák nagyfőnöke", vagyis a haggis: egy bélbe töltött belsőségekből, zabpehelyből, hagymából és fűszerekből készült keverék, amelyet karórépából és burgonyából készült pürével és gyakran whiskyszósszal tálalnak. Desszertként skót specialitások, például cranachan vagy clootie dumpling kerülnek az asztalra. A vacsorához hagyományosan skót whiskyt kínálnak, amely a toastok és beszédek között lelkesen kortyolgatnak.
Burns Night a magyar közösségnél
Magyar nyelvű anglikán misével kezdődött a megemlékezés az edinburgh-i Christ Church Morningside-ban, majd gyertyaszentelés és Balázs-áldás után a résztvevők a szomszédos közösségi házba vonultak, hogy elfogyasszák a Burns Suppert. Az asztalok központi eleme természetesen itt is a haggis volt. Katay-Fodor Imre anglikán atya ünnepélyesen felolvasta Burns híres versét (A gömböchöz) magyar nyelven, Hajnal Anna csodálatos fordításában. A vers ikonikus soránál pedig megtörtént a haggis hagyományos leszúrása is, amely a vacsora kezdetét jelezte.
Az étkezés háromféle haggisből állt, volt vegán változat is, whiskyszósszal, karórépa- és burgonyapürével kiegészítve. Csokoládé és répatorta, valamint mézeskalács zárta a vacsorát. Whisky helyett teákat fogyasztottunk. Az este baráti hangulatban telt, szó esett Skócia gyönyörű természeti adottságairól, a hamarosan nyíló krókuszmezőkről és a legendás whiskyiparról is (Ha már nem ittunk, beszéltünk róla).
Eközben Budapesten...
Két nappal korábban, január 23-án, pénteken különleges zenés őrségváltás zajlott az Országház főlépcsőjén, skót dudaszó kíséretében. A megszokott, ünnepélyes ceremónia ezúttal rendhagyó hangulatot kapott a skót duda jellegzetes hangja által. Az esemény vendége az All Star skótduda zenekar volt, akik a Robert Burns Nemzetközi Alapítvány (RBIF) jótékonysági estjére érkeztek Budapestre. A zenés őrségváltás egyszerre volt tiszteletadás és kulturális gesztus, amely a skót és a magyar hagyományok találkozását hangsúlyozta Budapest egyik legikonikusabb helyszínén.
Akkor hát mi is valójában a Burns Supper?
Robert Burns a haggishoz írt versében így fohászkodik: „Ó, égi gondos gazdaság! Rendezed sorsunk piacát? Ó, Skócia félti hasát, híg lé el ne csapja! Hogy hála-ima hassa át, gömböcöt abba!”
A Burns Supper azonban messze túlmutat a gasztronómián: a költészet, a közösség és a skót identitás ünnepe, amely élő és szerethető hagyományként van jelen világszerte. Játékos, humorral teli alkalom, amely egyszerre tiszteletadás és örömteli együttlét bárhol a világon.
