Ez alaklommal elkészítettük az elmaradhatatlan bejglit, diós-mákos változattal, mézeskalácsot, valamint kalácsot sima, és narancsos-csokis változattal.
A megszokott 12 fő helyett egy rendhagyó 20 fős kurzust hirdettünk, és ez alkalommal gyerekek számára is.
Sylviával minden kurzust izgatottan szerveztünk és vártunk, viszont azt hiszem ez volt az egyik legkülönlegesebb. Különleges, hiszen utolsó kurzus volt, a mentorommal a résztvevők között, karácsonyi hangulattal.
Persze egy kis szomorúság is volt bennem, hiszen egy időszak a végéhez ért, és akarva-akaratlanul az ember szívéhez nőnek a visszajáró résztvevők, valamint legfőképp az a személy, akivel együtt van minden nap a konyhában, készülődve a kurzusokra, vacsorákra.
Remélem, hogy lesz még alkalmam visszajönni a kolóniába, és akár egy újabb kurzust tartani együtt Sylviával.
