Míg a kiscserkészek a teremben feldíszítették a csapat karácsonyfáját, bemelegítő játékokon lelkesedhettek és elkezdték a mézeskalácsok sütögetését, addig a zöldkendősök a városban csatangoltak. Feladatuk az volt, hogy megszólítsák a karácsonyi ajándékaikat beszerző sokaságot és egy cserkész könyvjelzőért cserébe támogatást kérjenek a jövő nyári, amerikai Jubileumi táborra.
Miután a cserkészek is megérkeztek a templomba, befejeztük a kisebbekkel a mézeskalácsok nyújtását-formázását, s míg azok a sütőben sültek, folytattuk a karácsonyi ünneplésünket. Daltanítás következett, ahol a klasszikus karácsonyi dalok, mint a Mennyből az angyal; pásztorok, pásztorok; Kis karácsony és a Suttog a fenyves zöld erdő mind-mind feltűntek.
Az éneklés után egy kis kézműveskedés következett: különböző ajándékokat gyárthattak a kisebbek-nagyobbak szüleiknek: karácsonyfadíszek, kis karácsonyfák, cukorbotocskák készültek. Ekkorra már mindannyian jól megéheztünk, így az ebédre hívó szóra 23 angyalka termett az asztaloknál. A fenséges ebéd után desszertnek természetesen a mézeskalácsokat is elfogyasztottuk, összepakoltunk és vártuk a szülőket.
A szülők délután három órakor érkeztek, és a gyerekekkel együtt egy közös tábortűzön – interaktív esti mesén – vettek részt. A mese Lev Tolsztoj: Panov apó karácsonya volt, mely segített nekünk megérteni karácsony értelmét. A napból nem volt más hátra, mint hogy mindenki megkapja az ajándékát: kihúztuk a nyerő tombola számokat, és megkerestük a fa alatt a csomagokat. A napot és az évet köszönetekkel és a szeretetkörrel zártuk.
