16 ezer kilométert utaztam otthonról ide, a világ túlsó felére, Brisbane-be. Azért keltem útra, hogy segítsek ébren tartani a tüzet, hogy az összetartozásunk, a közös gyökereink és a magyar szó soha, sehol ne felejtődjön el a világon! Ez a júniusi hónap a legfényesebb bizonyítéka volt annak, hogy a diaszpóra jelenléte mennyire létfontosságú és mélyen gyökerező valóság. Személyes, érzékeny visszatekintéssel szeretném megosztani az elmúlt hónap történéseit, amelyek köré a júniusi életünk szerveződött a Magyar Házban.
A hónap rögtön az igazi, hamisítatlan közösségi élménnyel indult: a várva várt lángosesttel. Ha valami, hát a gőzölgő, fokhagymás, sajtos-tejfölös lángos illata képes pillanatok alatt a magyar kultúránkat és hagyományainkat előhívni. A legszebb pillanat az volt, amikor a konyhára megérkeztek az önkéntesként dolgozó barátok. Látni kellett volna azt az őszinte, tiszta örömöt, ahogy megpillantották egymást! Az ölelések, a nevetések és a sütés öröme a közösség legszentebb kötőanyaga.
Újraindult a sportnap. A szombati foci nagy erővel kovácsolja össze a férfiakat igazi csapattá. Ép testben ép lélek!
Vasárnaponként a hétvégi iskolában továbbra is felidézzük a magyar szavak fontosságát. Együtt írtunk, olvastunk és játszottunk, a legnagyobb büszkeségem pedig az, hogy egy öröknaptárt készítettünk. Egy olyan kalendáriumot, amelybe összeszedtük az év összes fontos napját. Kiemeltük a nemzeti és az egyházi ünnepeket, valamint a hagyományokhoz köthető és nevezetes napokat. Olyan jó volt látni a csillogó szemeket, amikor beleírtuk a saját, illetve minden szerettünk születésnapját és névnapját! Ünnepelni jó, és fontos is! Ezzel a naptárral a kezükben a gyerekek már tisztán látják az idő múlását, az évnek a felépített időkerekét, és pontosan tudják, hogy melyik hónap melyik ünnepet rejti.
A legérzékenyebb, legmeghittebb és legmélyebb pontja a júniusnak kétségkívül a nemzeti összetartozás napja volt. Nehéz szavakba önteni azt a csendet és méltóságot, ami ekkor körüllengett bennünket. Magyarország történelmi szétszakadása, a trianoni békediktátum tragédiája egykor családok ezreit tette tönkre. Ez a szörnyű történelmi igazságtalanság volt az egyik fő oka annak, hogy emberek százezreinek kellett elmenekülniük, elhagyniuk a szülőföldjüket, és a hazájuktól fájóan messze, idegenben új életet kezdeniük. Amikor ezen a napon összegyűltünk, arra gondoltunk, mennyien élünk egymástól elképesztő távolságra, és milyen régóta sodort minket messze a sors az anyaországtól. De a könnyeinken túl ott volt a legnagyobb csoda: a szeretetünk és az egymásra figyelésünk az évtizedek alatt semmit sem változott. Milyen leírhatatlanul jó érzés, hogy gondolunk egymásra, és a szívünk egyszerre dobban!
Végül a hónap méltó lezárásaként a Magyar Ház adott otthont egy többnemzetiségű konzuli találkozónak. Ez az esemény hivatalosan is megmutatta, milyen erős, elismert, szervezett és vendégszerető társaság a mi brisbane-i közösségünk. Büszke vagyok, hogy ezeknek a csodáknak a részese lehetek.
Otthon kánikula van, nyár, nyári szünet, 40 fok. Itt Ausztráliában tél, téli szünet és 10–20 fok. Gyermektábort fogunk tartani a szünidőben, és nagyon sokat fogunk játszani! Aranyosi Ervin szavait írnám ide ehhez kapcsolódóan: „Az légy, aki vagy, csak játszd az életed, s engedd társaidat is játszani veled!…”
