A rendezvényen számos nemzetiség hagyományait, táncstílusát és ételeit mutatták be. Többek között japán, svéd, portugál és német néptáncot is láthatott a közönség és kitűnő lehetőséget adott táncosainknak is, hogy bemutathassanak pár jellegzetes magyar táncot a látogatók számára.
Az első fellépés napján megdöbbenve látták, hogy milyen nagy közönség gyűlt össze a lelátón az előadásukra várva. Szombaton viszont már sokkal felszabadultabban léptek színpadra. Ahogy elindult a zene nem tükröződött más rajtuk, csak a tánc iránti szenvedélyük és az a profizmus, amely segített nekik az izgatottság elé helyezni a koncentrációt és a csapatmunkát. A közönség is átvette azt az energiát, ami a táncosokról sugárzott és vastapssal köszöntötték a fellépőket. Ekkor értettem meg én is igazán, hogy mennyit számít a teljes összpontosítás és odaadás az előadásmódban.
Velük beszélgetve pedig azt is megtudtam, hogy a legutoljára becsatlakozott házaspár elsősorban a (már régebb óta csapattag) gyermekeik motiválására kezdett el az együttesben táncolni. Úgy gondolom, hogy ez kiváló példamutatás mindenkinek a magyar hagyományőrzésre.
A csapat tehát büszkén zárta az Ijuíban eltöltött időt, és ez az élmény a további gyakorláshoz is még inkább meghozta a kedvüket. Számomra pedig megtiszteltetés volt őket elkísérni és látni azt az áldozatos és lelkes munkát, amivel nagy sikert arattak. Velük izgultam együtt, és végül büszkén mosolyogva tértem haza én is.
