Táncház Hannoverben
A délelőtt úgynevezett “workshop”-pal indult, ahol is székelyföldi/sóvidéki táncokat, csárdást, forgatóst, és szöktetős táncokat tanulhattak kicsik és nagyok egyaránt. Remek hangulat, sok nevetés, és annál több koppintós* után a lelkes csapat közös ebéddel készült a “második fordulóra”. A tanulási folyamat vége felé közeledve a sajgó talpak és térdek ellenére, a két tánctanár: Borsos Edit és Weidinger Péter lelkesedése mindenért kárpótolt, sőt újabb és újabb erőt adott a táncolni vágyóknak. Épp emiatt még a verbunkosra is volt energia a férfiakban (és a bátrabb hölgyekben). Így zajlott ez egészen délután ötig.
Alig egy órás szünetet követően 18 órától a kicsiké volt a táncparkett. Több tucat gyermek énekelt, táncolt, játszott és dübörgött, amolyan “magyarosan”, szíveket felhevítő gyermeki lelkesedéssel. A remek hangulat és a talpalávaló pedig a méltán híres Tokos Zenekarnak volt köszönhető.
Az esti órákban ismét a felnőtteké volt a “főszerep”, este nyolctól hajnalig tartó mulatozás vette kezdetét.
Nehéz szavakba önteni mit is éltünk át. A jó hangulatról adjon bizonyságot a videó - amely Deli Csanád ösztöndíjastársam keze munkáját dicséri -, hogy bárhol is éljünk a világban, így mulatunk mi magyarok...
*tánclépés
