Nagycsütörtökön különleges eseményre gyűltek össze a windsori magyar közösség legkisebb tagjai és szüleik: a Magyar Házban tartott húsvéti gyerekprogram a diaszpóra mindennapjain túlmutatva teremtett kapcsolatot a magyarság gazdag néphagyományaival.
A rendezvényt a helyi magyar közösség elkötelezett magyartanára és a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa szervezte. Hetek óta készültek arra, hogy a húsvéti ünnepkör értékei a legkisebbek számára is átélhető, maradandó élménnyé váljanak.
A kisvendégek már érkezéskor egy gondosan felépített program részesei lehettek. A játékos hangulat kiváló alapot teremtett ahhoz, hogy a program ismeretgazdagító részei is természetesen illeszkedjenek a délután menetébe.
A kézműves foglalkozás során a résztvevők megismerkedhettek a magyar tojásdíszítés hagyományos technikáival. Egy bemutató segítségével a gyerekek betekintést nyerhettek abba, miként születnek a türelmes kézimunka nyomán azok a minták, amelyek évszázadokon át öröklődtek a Kárpát-medencében. Emellett tojásfa-díszítésre is sor került. A gyerekek végül saját kezűleg készített, magyar motívumokkal díszített alkotásokat vihettek haza az ünnep emlékeként.
A windsori április ezúttal sem kedvezett a szabadtéri programoknak: a hideg időjárás miatt a tojásvadászat beltérbe szorult. A program azonban ennek ellenére sem veszített varázsából, hiszen minden résztvevő részesült az ünnep egyik legkedveltebb eleméből: mindenki sok-sok csokitojással térhetett haza.
A program a húsvét szellemi örökségére is figyelmet fordított. A locsolóversek felelevenítése sok nevetést és vidámságot hozott, miközben finoman rávilágított arra, hogyan fonódik össze a költészet és a játékos szóbeliség a magyar ünnepi hagyományokban. A sorverseny során a gyerekek ügyességüket és gyorsaságukat is próbára tehették, bizonyítva, hogy a hagyomány nemcsak megőrizhető, hanem élvezetes formában továbbadható is.
A délután során számos további játék és szórakoztató interaktív feladat színesítette a programot. A gyerekek felszabadultan, egymást bátorítva vettek részt a különböző kihívásokban, miközben észrevétlenül kapcsolódtak a hagyományokhoz.
Különösen nagy sikert aratott az arcfestés. A gyerekek büszkén mutatták meg egymásnak elkészült „nyuszi pofijukat”, ami sok nevetést és közös pillanatot eredményezett.
A délutánt illatos, fonott kalács és számos más finomság tette teljessé, méltó lezárást adva ennek a közösségi élménynek, amely egyszerre szólt játékról, tanulásról és a hagyományok megéléséről.
A húsvéti hagyományok ilyen formában történő átadása hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal generációk ne csupán halljanak a magyar kultúráról, hanem aktívan meg is éljék azt.
