A Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) I. kerületének Regöstábora immár harmadik éve Magyarországon kerül megrendezésre (előtte Németországban volt megtartva) Virágvasárnaptól húsvéthétfőig, és a helyszín újra Kiscsősz volt. A tábor híre már ősszel elért hozzám. Már az első cserkészprogramokon izgalmas történeteket hallottam róla. Egy idő után nem volt kérdés: ezt a tábort nekem is át kell élnem.
És milyen jól döntöttem!
A 2025-ös Regöstábor középpontjában a moldvai csángók kultúrája állt. Az egész hét során táncokat, énekeket, meséket, imákat, sőt, nyelvjárási sajátosságokat is tanultunk. A regösprogramok mellett mindenki egy-egy műhelymunkába is bekapcsolódhatott. A választék gazdag volt: zenés műhelyek (brácsa, bőgő, citera), kézműves foglalkozások (gyöngyözés, szövés, fazekasság), valamint egy különleges konyhai műhely természetes alapanyagokra építve.
A műhelyeket valódi szakemberek vezették, amitől nemcsak hiteles, de igazán inspiráló is volt a tanulás. Délelőttönként és délutánonként előadásokat hallgattunk – mindegyik a moldvai csángók egy-egy kulturális szeletét mutatta be. Napról napra egyre mélyebbre ástunk a csángó világba, és észrevétlenül váltunk a részévé.
Szerda este új fejezet nyílt a tábori életben: a lányokat fonóba hívták a pajtába, míg a fiúk próbatételeken estek át, hogy később – egy kis tánctudással felfegyverkezve – beléphessenek a fonóba. A találkozás tánccal, nevetéssel és szikrázó tekintetekkel teli estét eredményezett – számomra ez volt az első "csúcspont".
Nagycsütörtöktől a tábor napirendjébe beépültek a húsvéti liturgiák is. Meghitt, mély élmények voltak ezek – különösen számomra, aki eddig mindig családi körben éltem meg a nagyheti szertartásokat. Mégis, itt, egy tucat új ismerőssel, mégis bensőséges és szeretetteljes közegben ünnepelhettem. Mintha egy új családra leltem volna.
Nagypénteken zenét elcsendesedés váltotta fel. Egy filmvetítés a kéktúráról (film: 2550-Till Anilla filmje) után útra keltünk a Szent György-hegyre, a Kéktúra egyik szakaszára. Fizikai és lelki értelemben is keresztutat jártunk – mélypontokkal és felemelő pillanatokkal. De talán éppen ettől vált teljessé ez a nap.
Nagyszombaton délelőtt még zajlottak a műhelymunkák, délután viszont már minden a feltámadás liturgiájáról és az ünneplésről szólt. A táborozók családjai is csatlakoztak, viseletbe öltöztünk, a kézművesek kiállították a hét során készült munkáikat, a zenészek muzsikáltak, a táncosok pedig színpadra léptek. Az este csúcspontját egy fergeteges táncház adta a pajtában – mosolyok, taps, forgatag, és sok-sok öröm.
A hétfő sem múlt el említésre méltó esemény nélkül: a fiúk előző nap verseket írtak, a lányok tojásokat díszítettek. A reggeli locsolkodás méltó lezárása volt a hétnek – szép szavak, kacagás, és némi víz is jutott mindenkire, így biztosítva, hogy "el ne hervadjunk".
A Regöstábor számomra nem csupán egy húsvéti program volt. Egy új közösséget, egy kulturális kincset és egy lelki utazást kaptam tőle. Bízom benne, hogy ez csak a kezdet – és jövőre újra találkozhatunk ebben a különleges, ünnepi világban.
