December 7-én, vasárnap egyenesen Lappföldről a Magyar Házba látogatott a Mikulás, aki egy jó órát töltött a gyerekek körében. A Télapó érkezését a Csárdás Néptáncegyüttes Töpörtyű és Apró csoportjai vezették fel, akik előadásukba a családtagokat is bevonták.
Ha Mikulás, akkor hóesés, ahogy az a magyar gyerekdalban is meg van írva. Nos, Edmontonban – Magyarországgal ellentétben – általában nem kell izgulni, hogy december elejére nem csak a Mikulás, hanem a komoly fagyok és a hóesés is megérkezzen, fehérbe öltöztetve a tájat.
Idén sem volt ez máshogy, ahogy az sem, hogy a Csárdás Néptáncegyüttes fiataljai a szeptember óta gyakorolt, népi játékokkal vegyített koreográfiát a színpadon bemutassák. A játékokba a lelkes nézőket is bevonták, akik örömmel váltak részévé az előadásnak.
A délután fénypontja ezután következett: furulyaszavamra a Hull a pelyhes eléneklése alatt bebicegett a Télapó (krampuszával együtt), hátán a súlyos csomagokkal, amelyek mind egy-egy gyermek örömét rejtették magukban. A boldogságban úszó gyerekek és csillogó szemek közepette a Mikulásnak nem volt nehéz eldöntenie, hogy – ahogy az ilyenkor lenni szokott – természetesen mindenki példamutató volt az elmúlt évben, ami ugyebár feljogosít a csokoládéra, cukorkára, és mindenre is, ami a Télapó zsákjában van.
Az estet egy táncházzal zártuk, amely során a furulyát citerára cseréltem, a Mikulás téli bakancsát pedig tánccipőre váltotta, és beállt a gyerekek közé egy körtáncra, amelyet a Kultúrkör elnöke, Vörös Sándor vezetett le. Sajnos, a Télapónak még máshol is akadt dolga az este, így mire a gyerekek elfáradtak, ő is továbbindult. Sajnos, a gyerekeknek újabb egy évet kell várniuk, mire a Mikulás újra Edmonton felé irányítja rénszarvasait...
