Egy magyar idősotthon a diaszpórában kiemelt feladatokat kíván a napi foglalkozások témájának megválasztásában. Az emlékezés egyre inkább a távoli múlt felé fordul, miközben a tegnap eseményeire való visszagondolás már sokuk számára a feledés homályába vész.
A gyermekkor, a család, a régi ház és a régi szokások felidézése segíti mindennapi aktivitásukat. A beszélgetések mellett a kézműves foglalkozásokhoz is egyre többen csatlakoznak. A jókedvű közös munka, valamint a hasznos és mutatós alkotások erősítik az önbizalmukat, ami további alkotó tevékenységekre ösztönzi őket.
A nemezelés régi technikájának kipróbálását egy, az ősi hunokról, az őshazáról, valamint szokásaikról és viseletükről szóló előadás előzte meg. A színes gyapjúból nemezgolyókat formáztunk, majd ezek felfűzésével ékszerek, például nyakláncok és csatok készültek. A foglalkozás nemcsak a magyar népi hagyományok megőrzését segíti, hanem kellemes, alkotó időtöltést is jelent az idősek számára. Az ilyen foglalkozások során a résztvevők kézmozdulatai finomodnak, figyelmük összpontosul, és a közös munka jó hatással lehet a közérzetükre is. Az elkészült „gyöngyök” az idősotthon őszi vásárán kerülnek eladásra, így lakóink nemcsak hasznosnak, hanem büszkének is érzik magukat.
A régi konyha felidézése, ahol a hímzések és a díszes tányérok tették hangulatossá a teret, bennünket is ösztönzött magyaros mintákkal díszített tányérok festésére. Mindez lehetőséget ad arra, hogy a régi emlékek és motívumok újra életre keljenek. Az elkészült munkáikkal díszítjük a faliújságot és az ebédlőt, mindenki örömére. A látogatók dicsérete és elismerése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az idősek sikeresnek és megbecsültnek érezzék magukat a mindennapokban.
A közös házi süteménysütés szintén fontos része lehet ezeknek az alkalmaknak, hiszen az illatok, az ízek és a megszokott receptek sok szép emléket idéznek fel a régi ünnepekről, családi összejövetelekről és vendégségekről. Az együtt töltött idő beszélgetésre, emlékezésre és egymás jobb megismerésére is alkalmat teremt, ami különösen értékes az otthonban élő idősek számára. A közösen elfogyasztott sütemény a délutáni teázáskor még otthonosabb, melegebb, családiasabb hangulatot teremt.
Mivel Ausztráliában június–júliusban „tél” van, így a téli szokások és emlékek is színesítik a foglalkozásaink témáit. Így került a programba a gesztenyesütés is. Az időjárás igazán kedvezett a szabadban tartott sütögetéshez, ahol az illatok, a zene és a közös éneklés tette bensőségesebbé és nosztalgikussá ezt a délutánt.
Itt hasznosíthattuk az elmúlt hónapban beindított kötő- és horgolóklubban készült takarókat is, a fázósabbak nagy örömére és az alkotók nagy elégedettségére. Jó volt látni, ahogy a „klubba” jövet előkerültek az évek óta zacskókban felejtett, félbehagyott sálak, sapkák és kézimunkák. Ezek is lassan elkészülnek.
Egy idősotthonban az egyik legfontosabb feladat a hétköznapokban pótolni a családi gondoskodás hiányát az önellátásra képtelen idős emberek számára. A kor és a betegségek sokfélesége végtelen empátiát igényel a dolgozóktól, amelyhez elengedhetetlen a felelősségérzet és a szeretet.
