2026. július 18-án ismét összegyűltünk Jaraguá do Sulban, hogy egy kellemes, családias hangulatú délutánt töltsünk együtt. Kulináris napunkon ezúttal két ikonikus magyar étel, a hortobágyi palacsinta és a somlói galuska került a középpontba. A résztvevők nemcsak a receptek elkészítését sajátíthatták el, hanem az ételek történetével is megismerkedhettek, mielőtt közösen elkészítettük, majd jóízűen el is fogyasztottuk a fogásokat.
Júliusi kulináris napunk ismét remek alkalmat teremtett arra, hogy a magyar gasztronómia hagyományait közösen fedezzük fel. Programjaink célja, hogy ne csupán recepteket adjunk tovább, hanem élményeket teremtsünk, és közelebb hozzuk egymáshoz a magyar kultúra értékeit.
A délutánt egy rövid történeti ismertetővel kezdtük, amely során bemutattuk a két étel eredetét és érdekességeit. Megtudtuk, hogyan vált a hortobágyi palacsinta a magyar konyha egyik legismertebb fogásává, és felidéztük a somlói galuska történetét is, amely méltán számít a magyar cukrászat egyik legismertebb desszertjének.
Az elméleti bevezetőt követően következett a közös munka. Lépésről lépésre együtt készítettük el először a hortobágyi palacsintát: összeállítottuk a tölteléket, megsütöttük a palacsintákat, majd elkészítettük a selymes paprikás mártást is. Ezután a somlói galuska következett, amelynek elkészítése során közösen állítottuk össze a desszert minden elemét, hogy végül egy igazán különleges magyar édesség kerüljön az asztalra.
A hosszú, esős téli időszak után külön öröm volt, hogy ezen a szombaton ragyogó napsütés és kellemes, 27 Celsius-fokos idő köszöntött bennünket. A jó idő csak tovább fokozta azt a kellemes hangulatot, amely kulináris napjainkat mindig jellemzi. Főzés közben sokat beszélgettünk, megosztottuk egymással tapasztalatainkat, és ismét bebizonyosodott, hogy a közös főzés az egyik legjobb közösségépítő program.
Amikor elkészültek az ételek, együtt ültünk asztalhoz, és élveztük munkánk eredményét. Ezek a pillanatok mindig emlékeztetnek bennünket arra, hogy a magyar konyha nemcsak ízeket, hanem történeteket, hagyományokat és az összetartozás érzését is közvetíti.
Ez a délután ismét bebizonyította, hogy a közös főzés jóval több, mint receptek elsajátítása. Minden találkozás lehetőséget ad arra, hogy megőrizzük és továbbadjuk gasztronómiai örökségünket, miközben erősítjük közösségünk összetartozását. Bízunk benne, hogy a következő kulináris napunkon ismét sokan csatlakoznak hozzánk, és együtt fedezhetjük fel a magyar konyha újabb különlegességeit.
