Az Amerikai Egyesült Államokban június második vasárnapján ünneplik a gyermeknapot. Ebből az alkalomból a Norridge-i Református Egyház udvarában összegyűlt a chicagói magyar közösség apraja-nagyja.
Ahogy az lenni szokott, a magyar ízek kedvelői sem maradtak magukra: kakaós, kókuszos, fahéjas, vaníliás, diós és színes cukorkás kürtőskalács, sajtos-tejfölös és töltött lángosok is készültek ipari mennyiségben. A finomságok elkészítésében való segédkezés mellett Kőrösi Csoma Sándor Programos ösztöndíjasként mókás sorversenyeket is szerveztünk a gyerekek számára, mely során a kalóriák jócskán felhasználásra kerültek.
Az este hátralevő részében magyar slágerek szóltak és kötetlen beszélgetések, mulatozások kerekedtek. Ha ez nem lenne elég, az este az egyházközösség udvarán sátrazással és tábortűzzel ért véget.
Másnap is tartott a jó hangulat. Bár a meghirdetett reggeli tornát szinte mindenki átaludta, az Istentiszteleten minden hétalvó hiány nélkül tiszteletét tette.
Közös ebéd és focimeccs követte, Deák Bálinttal pedig elbúcsúztunk azoktól, akikkel a kilenc hónapig tartó missziónk utolsó pár napján már nem tudtunk találkozni. Jelen volt több magyar szervezet vezetősége, a magyar iskolák gyermekei, a Borozda és az általunk újraalapított utánpótlás, a Toborzó - Borozda Junior csoport tagjai, mindenki, akik mára barátaink lettek. Többen közülük még a reptéren is megleptek bennünket.
Hálásan köszönjük az elmúlt időszakot, rendkívül sok szeretetet kaptunk, reméljük, hogy ezzel nem ért véget a közös munka és barátság!
