Pillanatkép a svédországi magyarságról
Mindenekelőtt a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület gyerekfoglalkozásaival kezdem, hiszen fő fogadószervezetemről van szó. Az évet január 12-én indítottuk utószilveszterező, újévköszöntő gyerekfoglalkozásunkkal. A konfettieső, a feleselő anyósnyelvek, az újévi malac, az újévhez kötődő népi babonák, szokások megismertetése jelentette a találkozás alapját – egy kis könnyed, szórakoztató alkalommal indítottuk az új évet. Az új esztendő nagyon jól kezdődött, hiszen több új taggal bővült az egyesület.
A következő vasárnap már a „rendes” kerékvágásban folytattuk tovább az együtt megkezdett utunk – egy újabb tematika szerint haladtunk a magyar nyelv és kultúra mélyebb megismerése felé. Havas huncutságok címkével ellátott foglalkozásunk kicsit provokatív, figyelemfelkeltő címet kapott, hiszen az idei télen Göteborgban eddig nem volt hó. Így jobb híján kézműveskedés keretében, papírból készítettük el a hóembereinket, papírból gyúrtunk „hógolyót” – s közben persze rengeteg télhez kapcsolódó szóval, frázissal, mondókával, szokással ismerkedtünk meg, de nem feledkeztünk meg a téli sportokról sem.
Fontosnak tartjuk, hogy télvíz idején is kimozduljunk kicsit a tanteremből, így időnként „iskolán kívüli” foglalkozásokat is beiktatunk. Január 26-án a helyi „Csodák Palotája + Tropicarium” ötvözeteként leírható Universeumba látogattunk el, ahol a gyermekek megismerkedhettek az űrutazás, az univerzum, a bolygók rejtelmeivel, egzotikus állatokat láthattak, s közben minden jelenség, élőlény nevét megbeszéltük-megtanultuk magyar nyelven.
Még a napokban is zajlik a Göteborg Film Festival, melyen idén Kocsis Ágnes Éden című alkotása képviselte hazánkat. A filmet magam is megtekintettem, s érzésem szerint kiváló választás volt a nemzetközi porondra: komoly, filozofikus, elgondolkodtató. A vetítés végén egy rövid beszélgetést hallhattunk a rendezőnővel, aki magával hozta a film gyermekszereplőjét is. Jó érzés, hogy Magyarország ilyen módon is jelen van itt, idegenben, közelebb hozva egymáshoz a kultúrákat. S nem utolsósorban az itteni, diaszpórában élő magyarság számára is hihetetlenül fontos, hogy moziban tekinthessen meg az anyanyelvén beszélő, magyar tájakat, embereket, érzéseket felvonultató filmet – egy-egy budapesti, ikonikus helyszín láttán többször vágyakozó sóhaj, suttogva ejtett városrész megnevezés hangzott el, tört ki a közönség soraiból…
