Az első áldozással egybekötött istentisztelet után pontban délben engedtük be az első vendégeket, mindenkit finom aperitiffel kínálva. Ezután az emberek körbenézhettek a vásáron, ahol a karácsonyi vásárunkhoz hasonlóan, kreatív magyar hölgyek kézműves tárgyaiból válogathattak kedvükre. Voltak táskák, üdvözlő kártyák, asztali díszek, kézműves szappanok, ékszerek, babaholmik, zsákbamacska és a Genfi Magyar Kulturális Központnak köszönhetően tudományos, gyermek- és szépirodalmi művek. Ezzel párhuzamosan elkezdett kígyózni a sor a kasszák előtt, ahol székelykáposzta, pacalpörkölt, virsli és lángos volt a menü, desszertként pedig négyféle süteményből válogathatott mindenki.
Igó-Kemenes Péter, a Genfi Magyar Katolikus Misszió elnöke 13:30-kor köszöntötte a jelenlévőket, külön kifejezve köszönetét a magyar és svájci diplomatáknak, akik a vasárnapjukat a búcsúra áldozták. A beszédeket követően egy dél-dunántúli eszközös táncrészletet mutattam be üveggel, aminek a végén egy rövid táncházra invitáltam gyerekeket s felnőtteket egyaránt. Ezután Teleki Myza, a Sík Sándor Cserkészcsapat vezetője tartott egy fél órás foglalkozást a gyerekeknek, majd a Kodály Stúdió egyik zenetanára, Demeter Judit kínált játékos zenélést a fiataloknak. Később Hutkai László bűvészmutatványai következtek, amelyek megfejtése néhol éppoly komplikált volt a szülőknek, mint gyermekeiknek. Közben Tóth Kata arcfestésre várta a picúrokat: pillangók, királylányok és Pókemberek is születtek szép számmal a délután végére. Bóra Eszter, zürichi ösztöndíjas társam a tombolák eladásánál és a nyeremények húzásánál segédkezett főként. A délutáni főszerep a gyermek- és felnőtt focibajnokságé volt, ami a jó időnek köszönhetően sok szurkolót vonzott ki a szabadba. Levezetésként egy kvízzel zártuk a búcsút, ami a szókincsünket ugyanúgy próbára tette, mint logikai képességeinket. Darók Attilával ketten vezettük le a fejtörőt, melyet hagyomány szerint Szűcs András készített. Zárásként kihirdettük a tíz legtöbb pontot teljesítő nevét, kisebb könyvajándékokkal jutalmazva őket.
Bízvást állíthatom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, többen kérdezték, miért csak egyszer egy évben szervezünk ilyen remek programot.
