A táborban több mint százan vettünk részt. A pár éves “Törpecserkészektől” a “Felnőttcserkészekig” minden korosztály jelen volt. A konyhai szolgálatot a szülőkből összeállt őrs alkotta. Emberfeletti munkával álltak helyt. Fáradtságot nem ismerve szorgoskodtak a konyhában, hogy mindig finom falatok kerüljenek a csajkáinkba. Bár az időjárás nem kedvezett nekünk, mégis nagyszerű öt napot tudhatunk magunk mögött, és a mindennapos eső ellenére is minden tervezett programot sikerült megvalósítani.
Első nap a táborhoz szükséges felszerelések – azaz a sátrak, ponyvák, szerszámok és a száraz ételek – jutottak el a táborhelyre a vezetők segítségével. Délelőtt a közösségi pavilont és a konyhát építettük fel, majd késő délután az időközben megérkezett gyerekek közreműködésével kerülhetett sor az őrsi sátrak felépítésére. Ekkor derült ki a gyermekek számára az idei tábor keretmeséje is, mely a reformkor volt.
A tábor alatt számos színes programban vettek részt a gyerekek, sőt a felnőttek is, akik egy előadás sorozatot hallhattak a cserkészetről. A legidősebb gyerekek, a már felavatott cserkészek, legizgalmasabb pillanata az volt, mikor csütörtök este kiderült számukra, hogy útra kell indulniuk. Ezzel kezdetét vette az éjszakai portyájuk, ahol az éjszaka sötétjében kellett egy térkép segítségével eltalálni a kijelölt helyre, ahol végül egy ponyva alatt hajthatták álomra fejüket.
Természetesen a többi cserkész sem maradt portya nélkül, hiszen pénteken a többi őrs is elindult egy napközbeni portyára, mely végcélja a strand volt, a gyermekek nagy örömére. Ám nem volt ez ilyen egyszerű, mert útközben különféle állomásokra kellett eltalálniuk, ahol a vezetők további feladatokkal látták el őket.
Végül mindenkinek sikerült előbb-utóbb megérkeznie a strandra, ahol megérdemelten töltöttünk el egy délutánt. A felfrissülés után, visszaérkezve a táborhelyre, a tábortűz körüli tűzugrás tette még emlékezetesebbé a napot. Szombaton a kihagyhatatlan számháború és egyéb játékok után szentmisén vettünk részt, majd elkezdődött a cserkészek avatása.
Azokat avatták hivatalosan is kiscserkésszé, cserkésszé, valamint felnőttcserkésszé, akik év közben sikerrel letették az ehhez szükséges próbákat. Az utolsó nap a sátorbontások, elpakolások után fáradtan, de annál több élménnyel gazdagodva indult mindenki haza.
