Régi hagyománynak tekinthető, hogy a világban szétszóródott magyar közösségek tagjai az összetartozás jegyében egyazon napon tüzet gyújtanak. Idén sem volt ez másként Ausztráliában: Victoria államban a 117. sz. Weöres Sándor és az 52. sz. Hollós Mátyás cserkészcsapatok, valamint a Melbourne-i Magyar Központ szervezésében 2026. augusztus 20-án este gyűltek össze a közösség tagjai a Magyar Szolidaritás Tüzénél.
Steverlynck Éva, a 117. sz. Weöres Sándor cserkészcsapat csapatparancsnoka a tűz meggyújtása előtt felidézte a hagyomány eredetét: „A Magyar Szolidaritás Tüzét a Külföldi Magyar Cserkészszövetség 2003-ban újította fel, amelynek gyökerei az 1933-as gödöllői világjamboree Magyar Szolidaritás Napjához nyúlnak vissza. A lényege, hogy augusztus 20-án a világ magyarsága helyi idő szerint este 9 órakor lángot gyújt, így a tűz időzónáról időzónára halad körbe a Földön, jelképezve a szétszórt magyarok összetartozását.”
A láng ünnepélyes meggyújtását követően közös énekléssel folytatódott az este. A cserkészhagyományokhoz híven a Megrakják a tüzet című népdallal kezdtünk, majd furulyával kísért népdalok is felcsendültek. A csitári hegyek alatt kezdetű dalt szinte minden jelenlévő ismerte, így azt már együtt énekelte az egész társaság. A meghitt, igazán cserkészies hangulatú összejövetelt magyar versek tették még színesebbé: többek között Wass Albert és József Attila művei közül is elhangzott néhány.
A felnőtt cserkészek és családosok mellett öt, Melbourne-ben szolgálatot teljesítő Kőrösi Csoma Sándor Program-ösztöndíjas is részt vett az estén. Nem csupán jelen voltunk, hanem versekkel, énekekkel és személyes gondolataink megosztásával mi is hozzájárultunk a programhoz. Részemről külön örömöt jelentett az esemény logisztikai és reklámozási ügyeit elláthattam.
Az 52. sz. Hollós Mátyás cserkészcsapat nyakkendőt viselő tagjai közül többen személyes gondolataikat és érzéseiket is megosztották arról, mit jelent számukra az összetartozás. Egyikük javaslatára a tűz körül ülők egyesével elmondták, hol születtek. Ekkor derült ki igazán, milyen sokféle út vezetett ugyanahhoz a tábortűzhöz: Melbourne mellett Budapesttől Erdélyen és Kárpátalján, valamint Németországon át egészen New Yorkig terjedt a skála. Akadt köztünk olyan is, aki szülei emigrálása során, ausztrál vizeken, egy hajón látta meg a napvilágot.
Számomra talán ez a rövid kör mutatta meg a legjobban, miről is szól valójában a Szolidaritás Tüze. Bár különböző helyekről érkeztünk, más-más életutat jártunk be, és sokunkat több ezer kilométer választ el attól a helytől, ahonnan családunk származik, magyarként mégis ugyanahhoz a közösséghez tartozunk.
Ez a láng ezért több mint egy tábortűz. Közös múltunkat, kultúránkat és összetartozásunkat jelképezi. Arra emlékeztet bennünket, hogy habár különböző országokban élünk, és sokszor hatalmas távolságok választanak el bennünket egymástól, közös gyökereink és értékeink összekötnek. A Melbourne-ben fellobbant Szolidaritás Tüze így nem csupán a körülötte ülő mintegy kéttucat ember számára adott fényt, hanem jelképesen hidat is képezett a világ egymástól távol élő magyar közösségei között.
