Már előző este feldíszítettük a termet lufikkal, s azokkal a gyermekjelmezekkel, amiket ajándékba kapott a közösség. Szokatlan és nem mindennapi lett így a helyszín.
A vendégeket aztán sorban fogadtuk másnap, finomságokat ehettek és ihattak ebédként. A gyerekek viszont a kézműves asztalnál kezdték a vigasságot, majd a kiszebábot öltöztettük fel közösen. Ezután egy jót táncoltunk és énekeltünk. Rövid pihenő után a farsang lényege, a jelmezverseny következett. Először a felnőttek, aztán a gyerekek illegtek-billegtek a hat fős, nemzetközi zsűri előtt. Nagy örömünkre Ferenczi Géza bácsi, akivel az október 23-i, tanodai magyar napon ismerkedtünk meg, elfogadta most is meghívásunkat, s angol feleségével nagyon komolyan véve a zsűri feladatát, pontozta a jelmezeket. Az eredményre még várni kellett ugyan, így közben Pallasz illúzionista-bűvész műsorát ámulhattuk végig tátott szájjal.
Az izgalmaknak még nem volt vége, hisz ezután következtek a sorversenyek, az ügyességi játékok és a felnőttek farsangi fánkevő versenye. Aztán a farsangi program leglátványosabb eleme következett, amikor a kiszebábbal a termet körbejártuk, hangosan riogattuk a hideg telet, mindenféle zajkeltő eszközzel űztük a sötétet és a rosszat, s az udvarra vonultunk hangos kántálásunkkal, hogy a tűzre vessük a bábunkat. Megtettük, s a chesteri tavasz eljövetele a Magyar Közösségen ezután már nem múlik!
Végigvárva a tűz hamvadását, visszavonultunk a terembe, hogy a jelmezverseny eredményét megtudjuk, a díjakat kiosszuk, s a táncmulatság előtt még a tombolákat is kihúzzuk, s jutalmazzuk a nyerteseket.
Zárásként a közel 150 lufit leeresztettük a gyerekeknek, hogy kidurrogatva végső búcsút zajongjanak a télnek! Jól sikerült!
Sokáig visszhangzott a teremben a télűző hangoskodásunk még a közös elpakolás, takarítás közben is. Mi már itt Chesterben megnyugodtunk, mindent megtettünk a tavasz érkezéséért.
