Tavaly májusban a helyi elnök, Jenei János kezdeményezésére újult erővel kezdtük el újjászervezni a gyermekközösséget. Korábban három családi napot szerveztünk a klubban: májusban Gyermeknapot, októberben Őszi Forgatagot, decemberben pedig Mikulásváró adventi délutánt. Most a farsangi időszakhoz kapcsolódva tartottunk egy jelmezes mulatságot, igen nagy sikerrel.
A gyermekprogramok tematikája mindig egy jeles alkalom köré épül fel. Gyakran választunk a népi kalendárium jeles ünnepei közül, ezúttal a farsangi ünnepkör szokásai voltak a soron következők. A magyar népszokásokat játékokon, dalokon és kézműves foglalkozásokon keresztül ismertetjük meg a gyerekekkel. A táncházmozgalom világából érkezve Fekete Krisztiánnak és nekem is a táncházmódszer gyakorlata kínálja a legkézenfekvőbb módszereket a magyar kultúra átadásához. Tiszta forrásból inspirálódunk, amelynek legtermészetesebb eszközei a népi játékok és a gyermekdalok. Ez áll a legközelebb a gyerekek világához: organikus módon, évszázadok alatt alakult ki, mondhatni “evolúciósan igazolt”. Tapasztalatunk szerint a havi, kéthavi rendszerességgel megrendezett családi programoknak nagyon jót tesz, ha van egyfajta állandó tematikájuk. Így a gyerekek és a szülők is tudják, hogy mire számíthatnak, ez pedig nagyon fontos, különösen, amikor egy épülő közösségről van szó.
A jelmezes farsangi mulatságot február 3-án tartottuk. A programokra átlagosan 5-10 család érkezik, amely arányaiban kielégítő szám egy újraszerveződő diaszpóra közösségben. Délután háromtól érkeztek a gyerekek és szüleik, nagyszüleik. A résztvevőket finom harapnivalóval, fánkkal és hot-doggal, valamint frissítővel vártuk. Hangolódásként kézműves foglalkozással és társasjátékokkal kezdtünk. Amikor a gyerekek feloldódtak, mozgásos ügyességi játékokat játszottunk. A jól bevált újságpapíron táncolást néptáncos feladattá alakítottam: dunántúli ugrós dallamokra gyakoroltuk a mozgást a dallam lüktetésére. Egyszerű ugrásokkal, tapsolt ritmusjátékokkal ismerkedtek meg a gyerekek a dunántúli ugrós táncok alapjaival. Ezután párokba álltak, ki-ki egymással, vagy szülőjével, nagyszülőjével. Minden páros kapott egy gyufás skatulyát és az volt a feladat, hogy homlokuk közé szorítva úgy haladjanak párban a térben, hogy nem ejtik ki a skatulyát. Az ügyességi játékok sora egy különleges, néptáncos ugróiskolával zárult. Miután mindenki kellően elfáradt, pihenésképpen daltanítás következett.
Miután meséltem a farsangi népszokásokról, két dallamot is megtanultunk ebből az ünnepkörből. A dallamokkal játszottunk is: két csoportra osztottam a résztvevőket és a kánon éneklést gyakoroltuk. Bátran és érdeklődve vettek részt a daltanításban. A nyelvi nehézségeket is sikerült áthidalni, a gyerekek egy része ugyanis csak a nagyszüleitől hall magyar szót, nem gyakorolják a nyelvet a mindennapokban. A kezdeti megilletődés után tapasztalatom szerint a gyerekek nagyon gyorsan adaptálódnak az új helyzethez, partnerek és olykor már kezdeményezők is a kapcsolatteremtésben. A hatékony tudásátadás érdekében azonban mindig fordít egy nagyszülő magyarról cseh nyelvre. Kis szünet után a délutánt egy táncházzal zártuk. Moldvai körtáncokat tanítottam a gyerekeknek, amelybe a szülők is bekapcsolódtak.
Az ostravai magyar klub a programjait a közösségi média felületén is népszerűsíti. Annak érdekében, hogy minél több Ostravában élő magyar családhoz eljussanak a rendezvények, Jenei János élőben is közvetítette az eseményt az online térben.
A játék, a zene és a tánc nagyon jó eszközök arra, hogy a gyerekekben kialakítsunk egyfajta pozitív érzelmi viszonyt a magyar nyelv és kultúra iránt. A szervezők mellett a szülők is lelkesen részt vesznek az előkészületekben, s ennek köszönhetően egyre inkább magukénak érzik a közösséget.
