50 éve ápolja népi kultúránkat a hamiltoni Néptánccsoport
Az estét Seregélyes Márton nyitotta meg, akinek köszönhetően megalakult a cserkészeten belül folyamatosan működő tánccsoport. Személyes történetével indította beszédét, mely szerint már 1964 óta volt néptánc-foglalkozás, de akkoriban a cserkészeten belül csak kisebb rendezvényekre gyűltek össze a lelkes tagok, és készítettek koreográfiákat.
Egyik kedvenc és legemlékezetesebb sikerük, amire büszkén emlékezett vissza, az 1966-os jubileumi táborban elhozott Népi Verseny I. díja volt, az akkor még Hamiltoni 27-es Huszárok néven futó tánccsoporttal. Később, 1974 elején, Marci bácsi csatlakozott a Torontóban működő Kodály Együtteshez, és ekkor fogalmazódott meg benne, hogy a néptáncot a hamiltoni csoportjában is fontos lenne működtetni.
Így 50 évvel ezelőtt elindult a néptáncmozgalom, kezdetben 6 párral, mely év végére 30 lelkes táncosra duzzadt. Mint tudjuk, egy jó közösséghez jóleső érzés tartozik, így nem is csoda, hogy hamar gyerekekkel is bővült a csoport, megalapozva ezzel az utánpótlást.
Kilenc évvel ezelőtt Pálfy Zsolt, feleségével, Nadj Lillyvel karöltve, új nevet adott a csoportnak, ezáltal megalapítva a Rozmaring Táncegyüttest, amely azóta is méltó utódja a cserkész tánccsoportnak.
Az est folyamán 3 generáció mutatta be 1-1 ikonikus és szeretett koreográfiáját. Az asszonyok összefogtak, és az 1990-es években készült tardonai lánytáncukat vitték a színpadra. Ezt követte az akkori férfi tánckar szatmári verbunkjának bemutatója, melyben a közel 80 éves Marci bácsi is még aktívan részt vett. A fellépések között az elmúlt évtizedek közös emlékképeit és videóit vetítették, mely egy meglepetést is tartogatott a résztvevők számára.
A kezdetek kezdetén a csapat Dr. Béres András, néprajzkutató mikepércsi csárdás koreográfiáját tanulta be. A szervezők ekkor felkérték az akkori táncosokat, hogy fáradjanak a színpadhoz, és emlékekből idézzék fel nekünk a táncot. Közel 10 pár sietett a tánctérre, immár nem olyan aktívan, mint fiatal korukban, de összeálltak, és nagy sikert aratva eltáncolták régi szeretett koreográfiájukat, a mikepércsi csárdást.
Részemről ez azért is volt annyira megható élmény, mert otthoni anyaegyüttesem, a Debreceni Népi Együttes alapítója Dr. Béres András volt, és ezt a koreográfiát még nekem is tanították. Örömmel konstatáltam, hogy a világ ily messzi pontjára is eljutott, és ennyire meghatározó volt más táncosoknak is ez a produkció.
Mindezt a jelenlegi oktatók szóló tánca és a jelenlegi fiatal tánckar magyarbődi bemutatója követte. A fellépéseket táncházzal színesítettük a Csángó Unchained zenekar közreműködésével.
Az esemény zárásaként nem maradhatott el a torta sem, s a közönséggel, meg a közösséggel közösen énekeltük a „Sok születésnapot vígan megélhess” kezdetű népdalt, amely tökéletes és meghitt zárása lett az ünnepi rendezvénynek.
