Önkéntesek találkozója Augsburgban
Az idei találkozó is a köszönetnyilvánítás jegyében zajlott. Az augsburgi, valamint a hozzátartozó kempteni, neuburgi és neu-ulmi magyar katolikus egyházközség lelkes tagjai egész évben sokat dolgoztak azért, hogy nyelvünket, kultúránkat, Istennel való kapcsolatunkat külhonban ne csak őrizzük, ápoljuk, hanem megéljük. Ehhez programok, rendezvények tervezése, szervezése, próbák sorozata párosul, ami sok-sok munkával, elfoglaltsággal, feladatok elvégzésének sokaságával jár.
A kórusok, a zenekar, a színjátszócsoport aktív és lelkes tagjai, a hétvégi iskola csoportjainak vezetői, az agapéról gondoskodó szorgos kis társaság, a lelkiprogramok előkészítői és még hosszan sorolhatnánk mindazoknak a sorát, akik áldásos tevékenységükkel szolgálják saját, helyi közösségük tevékenységét. Ez az alkalom róluk, értük, nekik szól. Róluk és a családjukról. Amikor a hála és a köszönet csak és kizárólag feléjük irányul.
A találkozó szentmisével kezdődött, amelyen Csibi Sándor, a misszió plébánosa mondott szentbeszédet és a végén balázsáldásba részesítette a híveket. A szentmisén közreműködött a misszió felnőtt kórusa, és elhangzott Babits Mihály: Balázsolás című verse is. A St.Max. kápolna padsorai megteltek magyar ajkú hívekkel. A találkozó a plébánia emeleti termében folytatódott a közösségek bemutatkozó műsorszámaival: köszöntőkkel, versekkel, énekekkel. Az esti órákra igazi nagy családdá nőtte ki magát a jelen lévő sokaság.
A hazai ízek, a bográcsban főtt babgulyás, a házi sütemények széles kínálata fontos kiegészítői és a jó hangulat vele járói voltak a tartalmas együttlétnek.
Jó alapot szolgált mindez a beszélgetéshez, a tapasztalatcseréhez és a mindenki számára hasznos eszmecserék, vélemények megosztásához. Évről-évre várjuk a következő alkalmat. Így volt az idén, és így lesz minden bizonnyal a jövő évben is. Fontos alkalom ez a lelket megerősítő találkozás, a közösség és az összetartozás erejének érzése miatt.
