"Gyere most, keresek, szavakat jeleket, hogy értsd a szem mit lát És nevükön nevezek tavakat, hegyeket, mondd utánam hát: ... Ami szép az egyben jó, ami kép az egyben szó."
1983 február tizenkettedikén születtem Hidason bukovinai székelyek leszármazottjaként. Aki idejön közénk Baranya megyébe, ebbe a kis faluba, még napjainkban is érzékelheti azt a sajátságos atmoszférát, amit nagyszüleink a Kárpátokon is túlról, Bukovinából hoztak magukkal. A hagyomány itt majdhogynem tapintható az emberek ízes beszédében, becsületes tartásában.
Közhelynek hangozhat, de rám valóban igaz, hogy tanárnak születtem. Már tizenévesen elkezdtem tanítani a falunkbéli hagyományőrző táncegyüttes gyerekcsoportját, később pedig a Pécsi Tudományegyetemen magyar szakon tanári diplomát szereztem.
Magyar néptánccal kezdetben a Hidasi Hagyományőrző Táncegyüttesben, később pedig a Pécsi Mecsek Táncegyüttesben foglalkoztam, amit akkoriban az ország húsz legjobb amatőr táncegyüttese között tartottak számon.
Egész életem során lenyűgözőtt népünk gazdag szellemi és tárgyi kultúrájának sokszínűsége, nyelvünk egyedülállósága. Diplomám megszerzése után úgy döntöttem, hogy hivatásomnak a világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvének tanítását választom, így lettem magyar, mint idegen nyelv tanár.
Diplomám megszerzése óta az elmúlt tizenhét évben a világ – valóban – minden tájáról Magyarországra érkező külföldivel dolgoztam céges és lakossági magyar, mint idegen nyelvtanfolyamok keretében egyaránt. Diákjaim között voltak egyetemisták, help desk operátorok, közép- és felsővezetők egyszemélyes és csoportos órák résztvevőiként.
Szerencsém volt a legfoglalkoztatottabb magyar, mint idegen nyelv tanárként részt venni három, az Európai Unió és a Belügyminisztérium társfinanszírozásában megvalósult integrációs projektben. A 2012-es „Hogyan intézzük ügyeinket magyarul“, a 2013-as „Hogyan érvényesülj magyarul“ valamint a 2014-es „Merj megszólalni magyarul“ projektekben több, mint 300 diákkal volt alkalmam dolgozni több, mint 2500 órában.
Immár tizenhat éves tanítási tapasztalattal a hátam mögött, bár szerénytelenségnek hangozhat, de állíthatom, hogy szorgalmamnak, tehetségemnek és lelkiismeretességemnek köszönhetően mára kiváló magyar, mint idegen nyelv tanár vált belőlem. A Kőrösi Csoma Sándor Prorgramra való jelentkezésemkor ezért kifejezetten az Uruguayi Magyar Otthonba szerettem volna eljutni, ahol a legnagyobb kihívás, amihez az itteni közösségnek szakmai segítségre van szüksége, a magyar nyelv visszatanulása.
