Egy megemlékezés több szempontból
A Takács Pál atya által celebrált szentmise után koszorúzás és kávézás következett, majd Grossmann Péter előadásában a magyar irodalom gyöngyszemeiből halhattunk válogatást, valamint Horváth Antal személyes emlékeiről tartott beszámolót az '56-os budapesti eseményekről.
Az idő tudatos átéléséről és becsüléséről szóló szentmise után a magyar egyházközség udvarán koszorúztuk az '56-os magyar forradalom hősei emlékére készített kopjafát. Zenei aláfestésül a Kossuth nóta szolgált. majd egyperces csendes megemlékezés következett. Ezután kávé és sütemény mellett felfrissülve a hangulat tetőpontjára hágott, amikor Grossmann Péter, zongoraművész és versmondó előadásában elhangzott a magyar irodalom néhány főbb költeménye, többek közt: Petőfi Sándor Szeptember végén és Csokonai c. versei, Arany János Fiamnak és A Fülemile c. versei, valamint Kosztolányi Dezső Feleségemnek, Akarsz-e játszani?, Szegény anyám csak egy dalt zongorázik, Fényes koszorú és Vallomás c. versei.
Az ünnepi program '56-os versek szavalásával végződött majd zárásképpen elhangzott a szózat és a himnusz.
Sokaknak azonban többet jelentett az ünnepség a tartalmas programnál. Mit jelent az '56-os megemlékezés egy külföldön élő magyarnak? Miért fontos, hogy az otthoni ünnepségeket más országokban élő magyar közösségek is megtartják?
A mindennapi teendők, a mindennapi élet kihívásai és örömei mellett könnyen megfeledkezik az ember hovatartozásáról. Még ha jár is közös programokra, magyarul beszél családtagjaival vagy néptáncol, ez már nem tudatosan történik, hanem belefolyik az általános elfoglaltságok közé, természetessé válik. Mindazonáltal évente néhányszor adódik alkalom emlékezni és tudatosan átélni a gyökereink eredetét. Ilyen alkalom a megemlékezés az '56-os forradalomról is, ahol nem csak a történelmi eseményekre, azok hőseire emlékezünk vissza, hanem arra is, hogy hány magyar szórodott szét a világban, és hány új magyar közösség alakult ki ezáltal?
