A jelentkezési lehetőséget a Villa Ángela-i Magyar Egyesület bárki számára elérhetővé tette. Számomra külön öröm volt, hogy (egészen idáig) magyar kötődés nélküli argentin ifjú és idősebb hölgyeket is taníthattam a magyarokon kívül. A legfiatalabb tanulóim 8 évesek voltak. Jó volt látni, ahogy hétről hétre egyre ügyesebben öltötték a mintákat az anyagra. A tű és a hímzőfonal a tanfolyam előrehaladtával természetesen a felnőttek kezében is egyre jobban mutatott, a sok gyakorlás meghozta gyümölcsét, egyre szebb és pontosabb hímzések születtek.
Legelőször az alapöltéseket tanítottam meg, majd még mielőtt nekikezdtünk volna az első munka elkészítésének, prezentációt tartottam a matyó és kalocsai hímzésről. Beszéltem ezen tájegységekről, a népviseletekről, a színek jelentéséről, illetve fontosnak tartottam néhány kortárs hazai ékszerkészítő és divattervező munkásságából is ízelőt adni, hogy lássák, a modern divat világában is fel-felbukkannak a már a 19. század közepén megjelent és azóta formálódó minták.
2024 júniusában a záróesemény keretében az elkészült műveket kiállítva megcsodáltuk a tanulók munkáit, majd kiosztottuk a jól megérdemelt emléklapokat a tanfolyam elvégzéséről. Családias, jó hangulatban telt az idő, miközben helyi édességeket és süteményeket falatozva beszélgettünk, tervezgettük a jövőbeni feladatokat és elképzeléseket.
Minden résztvevő arról számolt be a tapasztalatok megbeszélésekor, hogy egy pihentető kreatív tevékenységet fedezett fel a magyar hímzés által. Sokak új hobbiként tekintenek erre, tehát az igény megvan rá, hogy tovább szőjük a szálakat, így nem is olyan sokára talán haladó hímző szakkörrel folytatjuk a kézműves alkotómunkát az argentin kisvárosban, Villa Ángelában.
