Vancouveri cserkésztábor
Péntek késő délután érkeztünk meg a Whonnock tó mellett lévő táborhelyre, ahol kis kabinokba osztva töltöttük az éjszakákat. Amíg a többiek elfoglalták szálláshelyüket, s kipakolták a kemping felszerelést, a cserkész vezetőkkel zászlóhelyet vadásztunk, hiszen a cserkésztáborok elején zászlófelvonással szoktuk kezdeni a programot. A zsineg felkötése után fel is sorakoztunk őrsönként, hogy egy ceremónia keretein belül kezdjük meg a tábort. Dolgunk végeztével a szülők egy kisebb vacsorával készültek nekünk, melyet ima után el is fogyasztottunk közösen. Emellett meg is ismerkedtünk egy kicsit egymással, mindenki elmesélte, hogyan és mikor került kapcsolatba a cserkészettel. Meglepő volt hallgatni, hogy akadtak köztünk olyanok, akik már 30-40 éve kezdték a cserkészkedést.
Mind eközben elkezdett sötétedni, így a gyerekek segítségével megraktuk a tüzet, majd be is gyújtottuk azt a megszokott, egyre erősödő hangú “Gergő bácsi adjál egy szál gyufát” mondókával, ugyanis Mayer Gergőnek köszönhettük a lángokat. A tábortűz átfogó története a cserkésztáborok mindennapjai voltak, hogy a gyerekeket felkészítsük, mi vár rájuk az elkövetkezendő napokban. A vezetőkkel beöltözve, mesébe szőve, s olykor az eredeti szöveget átalakítva játszottunk cserkész játékokat, mint például a Menjünk medvét vadászni, vagy a Kerek erdő szélén. Ezen kívül olyan népdalokat is énekeltünk, mint például a Hull a szilva a fáról, Érik a szőlő és a Túl a vízen egy kosár. A tábortüzet a Szellő zúg távol című dallal zártuk, melyet a régebb óta cserkészek már nagyon jól ismertek. Ezután egy zászlólevonás következett, mely a napunk lezárását jelentette, azonban utána páran még a tűznél maradtunk egy kicsit kötetlenebb beszélgetésre. A gyerekeknek a lefekvéshez készülődve esti mesét is olvastunk Lázár Ervin “A Négyszögletű Kerek Erdő” című könyvéből, majd mind nyugovóra tértünk.
Szombat reggel a fárasztó, iskolával és munkával telt hét ellenére mindenki már a tervezett 8 órai ébresztő előtt felkelt, így a napot reggeli tornával kezdtük. Először minden testrészünket bemelegítettük, majd egy játék keretein belül kenyerekké változtunk, s a kemencéből kikelve futottunk versenyt. Közben két új család érkezett, akikkel kiegészülve a tábor létszáma 31 főre bővült. A torna után a megszokott módon felvontuk a zászlót, s reggeli imaként elénekeltük a Ragyogva fénylik már a nap című dalt, ezt követően pedig átvonultunk a konyha helyszínére, ahol a délelőttöt töltöttük. Cserkésztáborhoz képest igazán luxus reggelit kaptunk, melyet a szülők készítettek nekünk. A svédasztalon volt gofri, juharszirup, lekvár, házi készítésű Nutella, gyümölcsök, zöldségek és egyéb finom harapnivalók. Miután jóllaktunk ismerkedtünk kicsit a környékkel és egymással is, ugyanis a gyerekekkel elvonultunk játszani a farm udvarára. Először egy bemutatkozós fogócskát játszottunk, melyben, ha megfogtak valakit, kezet kellett nyújtani és elmondani a nevünket.
Ezután szóbeli kommunikáció nélkül kellett hajszín és szemszín árnyalat, testvérek száma, valamint hajhossz alapján sorba rendeződnünk. Végül pedig egy megosztó játék következett, melyben olyan kérdésekben kellett választanunk, mint például kutya vagy macska, csoki vagy vanília fagyi, palacsinta vagy szilvásgombóc, illetve azt is megtudtuk, ki volt már Magyarországon és ki nem. Az ismerkedés után a következő program kézműveskedés volt, mely során a gyerekek elkészíthették saját tábori emlék pólójukat. Különböző kempingezős, illetve virágos sablonokból választhattak, valamint kézzel is lehetett festeni az anyagra, s volt olyan is, aki az összes résztvevő ujjlenyomatával és aláírásával díszítette művét. Az alkotás után szükség volt bizony egy nagy kézmosásra, hiszen ebéd következett, melyre a szülők konyhai csapata ismét kitett magáért, igazi magyaros étel, csirkepaprikást volt a menü. A szombati napunk igen fárasztónak bizonyult a szaladgálás és a nagy meleg miatt, úgyhogy étkezés után visszatértünk a táborhelyre. Itt egy hosszabb csendes pihenő következett, mely során kiültünk élvezni egy kicsit a jó időt. Miután feltöltődtünk, a tábor egyik legfontosabb része következett, a próbázás.
A cserkészet egyik alapja a tanulás, így az évközben, a foglalkozásokon elsajátított ismeretanyagokat különböző állomásokon, korosztályonként kérdeztük ki a gyerekektől. A témák között volt például népdal- és játékismeret, valamint cserkésztudás, vagyis az egyenruha, menetelés, tisztelgés, sípjelek, cserkésztörvények ismerete. Ekkor a vezetőkkel lehetőségünk volt kicsit mélyebben beszélgetni a gyerekekkel a cserkészet alapjairól. A próba után még rövid ideig játszottunk, majd visszaindultunk a konyhára, hogy elfogyasszuk a vacsorát, ami mindenki nagy örömére lasagne és fagyi volt.
Végül a Whonnock tóhoz visszaérkezve tábortűz következett, melyre a gyerekek kíváncsian és izgatottan követték az időközben kalóz ruhába öltözött vezetőket. Ez alkalommal egyik cserkészünk, Vízi Daniel segített a tűzgyújtásban, így a tüzet “Daniel bácsi, adjon egy szál gyufát” kántálással kezdtünk, majd ki is derült a nagy rejtély, hogy miért került a papagáj, szemfedő és kalap a vezetőkre. Ugyanis a táborozók egy kisebb történetbe csöppentek, egy kalózcsapat kincskereső utazását követhettek végig. Először egy viharba került a hajó, melyen utaztunk, így egy játék keretein belül szuperhősök segítségét kellett kérnünk, majd egy lakatlan szigeten találkoztunk össze és táncoltunk Cőjét őslakosokkal. Végül cseles tűzugrással teszteltük legénységünk egy tagjának hűségét, majd megtaláltuk a kincsesládát is, ami azonban nem nyílt ki azonnal, ezért a gyerekek játékos biztatására volt szükségünk.
A tábortűz zárásaképpen ismét elénekeltük a Szellő zúg távol című dalt. A vidám tábortűz után zászlólevonással köszöntünk el a naptól, s egy izgalmas meglepetés is része volt a programnak. Hiszen ekkor hirdettük ki, mely cserkészek és kiscserkészek szerepeltek sikeresen a délutáni próbán, így elnyerve zöld, illetve kék nyakkendőjét. Ez az esemény igazán különlegesre és meghatóra sikerült, a szülők gyertyát tartva a kezükben kísérték végig, ahogy a cserkészvezetők átadják a nyakkendőket a gyerekeknek és kezet fogva, hivatalosan is “cserkésztestvérükké” fogadják őket. Ezután az újdonsült kiscserkészek, s cserkészek büszkén sorakoztak fel, hogy közös képet készítsünk, immár nyakkendőben. A nagy ceremónia után kihirdettük és megajándékoztuk a jelenléti verseny nyerteseit is, akik a legtöbb cserkész foglalkozáson vettek részt idén. A napunk zárásaképpen a gyerekek pillecukrot sütöttek a tűz körül, majd akinek még volt energiája a fárasztó nap után, egy kicsit maradhatott beszélgetni.
Vasárnap reggel a felkelés már kissé nehézkesebb volt az előző, kimerítő nap után, ezért, hogy időben el tudjuk hagyni a táborhelyet, a “Pál, Kata, Péter” dallal ébresztettük az álmosabb családokat. Ezt követően tartottunk egy gyors zászlófelvonást, majd mindenki összecsomagolta a tábori holmijait és végül egy utolsó zászlólevonással zártuk a tábor hivatalos részét. Miután ellenőriztük, hogy semmit nem felejtettünk a kabinokban, illetve a kempingben, autóba szálltunk és a már jól ismert farmhoz vezettünk, ahol a konyha is volt. Reggelire ismét megpakolt asztal várt ránk, melyre a szülők a megmaradt gyümölcsöket, joghurtot és bundáskenyeret készítették elő. Reggeli után akadt még egy kis időnk, ami alatt Lóri, a farm tulajdonosa megmutatta a gyerekeknek a traktort, melyen el is vitte a kisebbeket egy körre, illetve a nagyobbak ki is próbálták, hogyan kell vezetni. A különleges élmény után pedig közös erővel kitakarítottunk, majd összepakoltunk és már indultunk is az Alouette tóhoz. Miután találtunk egy kellemes, árnyékos helyet, a gyerekek fürdőruhát öltöttek és a tóban pancsolva hűtötték le magukat a meleg időben. A strandolás után pedig minden család hazaindult.
Szeretném megköszönni a táborban való segítséget a szülőknek, résztvevőknek, cserkészvezetőknek, kiemelten László Karolina ösztöndíjas társamnak, aki Kelownából érkezett hozzánk, hogy közös erővel nyújthassunk igazi cserkészélményt a gyerekeknek.
