A 2025. május 24-i hétvégén nem csak egy szimpla gyerektábor volt, hiszen egy ún. akadályversenyt rendeztek a portlandi táborparancsnokok, Dohanics Anna és Pigniczky Bendegúz. A tavalyi évben indult el egy több mint 25 évvel ezelőtti hagyomány újraélesztése, ami nem más, mint egy akadályverseny tematikájú cserkésztábor.
Aki nincs otthon a cserkészetben, annak gyorstalpalóként leírom, hogy a táborban ilyenkor kisebb csapatokra vannak osztva a jelentkezők, ún. őrsökre. Itt volt három és kilenc fős őrs is. Két korosztályt különböztettek meg, cserkész I. és cserkész II. Minden ilyen kis csoportnak van egy vezetője, az őrsvezető, aki általában idősebb, képzettebb vagy a legtöbb tapasztalattal bír. Az akadályversenyen ezek az őrsök versenyeztek egymással.
A tábor idején különböző feladatokat kell teljesíteniük a gyerekeknek, amelyeket pontoznak a szervezők, a cserkésztisztek, a segédtisztek, a táborparancsnokok és a Kőrösi Csoma Sándor Program (KCSP) ösztöndíjasok egyaránt. A pontozható tevékenységek sokrétűek, a táborhely tisztántartásától egészen az őrsi szellemig.
A mi feladatunk Bertalan Emesével KCSP ösztöndíjasként főként a tánc-és népdaltanítás volt, de ezen felül belefolytunk a tábor működtetésének egyéb feladataiba is.
Elképesztően jó volt látni, hogy mennyi energiát fektetnek a felnőttek abba, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és közben tanuljanak, illetve ne csak őrizzék, de megéljék a saját kultúrájukat. Mindenki főzött, mindenki pakolt, mindenki részt vett a programokban, mindenki példát mutatott és támogatta a másikat.
Egy ilyen esemény rengeteg előnnyel jár. A gyerekek - akik szétszórva élnek az Egyesült Államok nyugati partján - barátságokat kötnek. A tábor alatt magyarul beszélnek, fejlődik a nyelvtudásuk. A napok strukturálva voltak, ez segít a rendszerezettség megismerésében.
Vannak tevékenységek, ahogy a fegyelmezettség az elvárt, például a gyülekező, a zászlófelvonás vagy levonás, a sorakozó, ahol megtanulnak alkalmazkodni és önuralmat gyakorolni. Mindemellett pedig játékos feladatok, ahol a gyerekek gyerekek lehetnek, át vannak szőve kulturális elemekkel, így észrevétlenül teszik magukévá a magyar kultúrkincseket.
Én magam legalább annyit töltődtem lelkileg, mint dolgoztam. Nem volt telefon, csupa kedves ember vett körül, nem volt konfliktus, mindenki egy célért dolgozott, a gyerekek árasztották magukból a pozitív energiát, a felnőttekkel meg úgy dolgoztunk együtt, mintha ezer éve ismertük volna egymást.
Az erdő csodaszép volt a hegyek között, nagyobb fák között voltunk, mint amit régen el mertem képzelni, minden csupa moha, csupa zöld. Ezt jó lenne felírni receptre mindenkinek.
Megérte feltámasztani az akadályverseny hagyományát, sok-sok szimbolikus magot elültettünk egymásban, a gyerekekben, sok kapcsolódás született, ami segít abban, hogy bármikor számíthassanak egymásra akár a gyerekek, akár a felnőttek, éljenek Amerika északi- vagy délnyugati részén.
Szép csapatmunka volt!
