A University of South Wales egyik Cardiffi Campusán John Berger A Painter of Our Time című alkotásából hangzottak el részletek, mely az egyetem twitter oldalán online is követhető volt. A műben egy fiktív londoni magyar festő eltűnése után barátja kiadatja saját megjegyzéseivel a magyar férfi naplóját, melyben egy, a forradalomra való reflexió fogalmazódik meg. Ezáltal az olvasók egy nagyon személyes és intim beszámolót olvashatnak az akkori események értelmezéséről. A felolvasást rövid beszélgetés követte magáról a könyvről és a benne szereplő történelmi eseményekről.
A Cardiffi Magyar Gyerekfoglalkozások keretében különleges és átélhető módon emlékeztünk meg a forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnepi foglalkozás elején a gyerekek egy címertervező bőrébe bújhattak, aki hatalmas megbízást kapott. Magyarország címerének megtervezése várt az ifjú művészekre. Miközben megbeszéltük, mik a címerek jellegzetességei és milyen dolgok jutnak eszünkbe Magyarország kapcsán, lassan-lassan megszülettek az új címerkülönlegességek. A számos tradicionális jelkép mellett (kereszt, sávok, folyók, hegyek, királyság) az újító gondolatok is teret nyertek: pöttyös rudi, gyümölcsleves, kecske, négy évszak (hiszen ezek otthon jól elhatárolhatóak, nem úgy, mint az esős, borús, sokszor szürke és hideg Walesben)
Aztán egy rövid egyeztetés után mind osztálytársakként ültünk egy padláson, mint afféle titkos összejövetel résztvevői, akik megpróbálták megfejteni, hogy a szüleik, szomszédaik miről pusmognak mostanában, és miért vágtak lyukat a zászló közepébe, valamint hova tűnt a szomszéd néni, aki csak énekelt egy dalt Kossuth Lajosról. A kezdeti döccenők után egyre inkább beleéltük magunkat a szerepbe és végül meghoztuk a visszavonhatatlan döntést: nem akarunk tovább a barátai lenni a szovjeteknek és szeretnénk, ha jönne egy új tervező, aki valódi, ránk, magyarokra jellemző címert tudnak tervezni a régi helyett.
A nap végén közösen tanultuk meg a Ha én rózsa volnék kezdetű dalt, aminek utolsó versszakát már az általunk kilyukasztott magyar zászló mögé bújva énekeltük. Közben gondoltunk azokra a hősökre, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon immár bárki büntetlenül énekelhessen egy dalt Kossuth Lajosról vagy bárki, bármi másról.
