5 amerikai nagyváros, 40 táncos, 5 zenész, 70 perc varázslat, több száz állva tapsoló néző, 1 közös történelmi múlt...
Az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes a 40 éves Bocskai Rádió meghívására 2024. október 25-én érkezett Clevelandba, turnésorozata 3. állomására, hogy bemutassa Legacy című grandiózus műsorát, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt tiszteleg a néptánc és zenei kultúra nyelvén.
A budapesti csapat Magyarország nem hivatásos együtteseinek élvonalába tartozik. Repertoárjukban a Kárpát-medence egész területéről származó autentikus koreográfiák mellett kortárs darabok is megtalálhatóak, amelyek közül már többet volt szerencsém látni versenyek vagy fesztiválok alkalmával.
Az ínycsiklandó finom falatok mellett magyar zászlót lengetve várták a csapatot a Cserkészházban. Én is egy busszal érkeztem velük a városba, és mondanom sem kell, mennyit jelentett ez a kedves fogadtatás a táncosoknak. Még le sem szálltak a buszról, már otthon érezték magukat. A rövid, de tartalmas városnéző sétát követően egy amerikai halloweeni hangulatot idéző táncház forgatagába csöppentek. Több láda jelmez közül izgatottan válogattak, keresve a megfelelő kiegészítőket a tökéletes szett összeállításához, hogy különleges élményt nyújtsanak a gyerekeknek.
Este, a táncházat követően boldogan pattantak a clevelandi családok autóiba, akik örömmel látták vendégül a vadrózsásokat saját otthonaikban. A rideg és szűkös szállodai szobák után felüdülés volt a táncosoknak egy kandalló melletti fotelben elfogyasztott reggeli kávé vagy tea lehetősége.
Bár oldalakat tudnék még írni a péntek délutáni Erie-tó partján tett kirándulásról vagy a közös étkezésekről, térjünk át az előadás napjára, október 26-ára. Sokat hallottam a darabról a magyarországi bemutatót követően; a híre megelőzte a műsort. Alig vártam, hogy a saját szememmel láthassam azt, amiről az ismerőseim meséltek. Komoly előkészületekkel indult a délelőtt a John Carroll Egyetem Kulas színháztermében: hangtechnikai és zenekari beállás, fénypróba, díszletépítés, színpadi próba, hajfonás, viseletek bekészítése – és még sorolhatnám a szokásos nagyműsor előtti teendőket, de egy Vadrózsához hasonló rutinos együttesnek ez már gyerekjáték.
Az este 6 órakor kezdődő előadás ceremóniamesteri feladatait dr. Mészáros Andrea, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke és a John Carroll Egyetem egykori diákja vállalta. Az esemény díszvendégeként köszöntötték Aradvári Lászlót, a Chicagói Főkonzulátus közösségi diplomatáját, valamint Dr. Brent Brossmant, a Tim Russert Department of Communication tanszék vezetőjét, amelynek része a WJCU rádió és a Bocskai Rádió is. Nt. Tóth Péter, a Bocskai Rádió református adásainak szerkesztője pedig Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.
A protokolláris részt Bóna Richárd atya, a Szent Imre Római Katolikus Templom pásztora áldás kérésével zárta. Fundák Kristóf, az együttes művészeti vezetője és rendező koreográfusa is üdvözölte a közönséget, majd átadta a szót az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes szólista táncosának, a Clevelandban született és nevelkedett Pigniczky Kevének, hogy szóljon pár szót a magyar közösséghez. A színpadi műsort a Clevelandi Cserkész Regös Csoport kisterenyei koreográfiája nyitotta, melyet szünet nélkül követett a várva várt Legacy nyitánya.
Szívbe markoló, megható pillanatok, gyönyörű színpadi képek, zseniális koreográfiai megoldások, látványos díszletek, lendületes, magas színvonalú táncok – talán ezekkel a szavakkal jellemezném röviden a látottakat. A műsor nem csupán tökéletesen eltáncolt koreográfiák egymás utáni bemutatása volt, hanem színpadi kötésekkel, énekekkel és zenekari számokkal összefűzött, emberi sorsokat megjelenítő történetek csordultig töltve mély érzésekkel.
Azt gondolhatnánk, hogy „csak” sétálni a színpadon vagy egyhelyben ütni egy dobot egyszerű feladat, pedig tapasztalatból mondom, hogy igenis van benne kihívás! Ezeket a részeket kell igazán megtölteni szívvel, lélekkel és érzésekkel, úgy, hogy a színházterem utolsó sorában is borsózzon a háta a nézőnek. És ez sokszor sokkal nehezebb feladat, mint eltáncolni egy kalotaszegi legényest vagy egy dél-alföldi csárdást. De ha már a dél-alföldi koreográfiánál tartok, külön dicséret illeti a lányokat, akik papucsban táncoltak, és egy lábbeli sem veszett el a színpadon.
Ugyan nem láttam, hogyan pakoltak a turnéra, de biztos vagyok benne, hogy nem kis fejtörést okozott a rengeteg viselet, kellék, csizma és kalap szállítása. Hiszen abból is bőven volt, még akkor is, ha jó pár kiegészítővel segítették őket az itteni csapatok. Szeretném kiemelni a színpad felett lógó, emberi alakot formáló ballonkabátos sziluetteket, mint a Magyarországról kivándorolt lelkek szimbólumát, amely emlékeztetőként lógott még a boldog, vidám tyukodi vagy sóvidéki koreográfiák felett is. A tiszta és többszólamú ének óriási kincse lehet bármilyen műsornak: Fundák-Kaszai Lili tanítványai méltán híresek tökéletesen elénekelt a cappella számaikról. A lányok Borvirágos asszonyok című koreográfiája volt az egyik kedvencem, és valószínűleg nem voltam vele egyedül, mert ez a rész kapta a legnagyobb tapsot a Zagyva Banda zenekari átkötőszáma mellett.
Az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes megmutatta, hogyan lehet az autentikus néptánctól kicsit elrugaszkodva, mégis valódi hagyományt, örökséget képviselni. Műsorukkal a kivándorolt magyarságnak állítanak méltó emléket. Kikapcsolódni vágyó nézőként és táncosként is egyaránt állíthatom, hogy egy páratlan produkciót láthatott a clevelandi közösség. A régi barátokkal, ismerősökkel való találkozás pedig külön öröm volt a táncosoknak, családtagoknak, barátoknak és nekem is.
Vasárnap délelőtt a fáradt szemek csordultig teltek könnyel.
Nehéz szívvel engedtük el a csapatot a következő állomásukra, percekig integetve a busz után. Egy népes magyar közösség nevében mondhatom, köszönjük, hogy itt voltatok!
