Interjú Münnich Ákontz Ildikóval, a Vadrózsa Néptáncegyüttes vezetőjével
2019. november 9-én Hagenben 19 órától a Bürgerhalle épületében vette kezdetét a minden évben megrendezett magyar bál, a Münsteri Katolikus Misszió és a Hageni Vadrózsa Magyar Néptáncegyüttes szervezésében. A zenét a müncheni Pacsirta duó szolgáltatta. Körülbelül kétszáz vendég vett részt a 2019-es, immár hagyományosnak mondható rendezvényen. A bál hajnalig tartott.
CS.I: Mikorra tehető a magyar közösség első ilyen jellegű összejövetele?
M.Á.I: Az első „őszi mulatság“ 1983 .X. 19-én a Szt. József gyülekezeti házban egy estébe nyúló szüreti témájú műsoros délután volt. Ezen a „Vadrózsa“ – akkor még – gyerekcsoport különböző, a témához passzoló néptánc jelenetet mutatott be, majd közös őszi énekek, játékok és tánc gazdagították a rendezvényt.Az ilyen jeleneteket a magyar falvakban régi hagyományok szerint házról házra járva, mondták, énekelték, táncolták a gyerekek, fiatalok. A néprajzkutatók hosszan tartó gyűjtőmunkájuk során a század első felében ezekről a népszokásokról is feljegyzést készítettek. Számunkra ezért nemcsak kedvesek és érdekesek voltak, hanem ezáltal lehetőségünk nyílt kulturális ismereteink gyarapítására, továbbadására.
Az első igazi szüreti mulatság 1988 októberében volt. Ezt a Ceausescu rezsim magyarok elleni terrorja elől idemenekült erdélyi családoktól megismert hagyományok alapján rendeztük meg. A vendéghívogatástól a köszöntőkön, csőszök táncán keresztül a szőlőkorona elárverezéséig minden eredeti szöveggel, zenével ment. Nagy volt a siker, és a következő években egyre növekvő vendéglétszám miatt nagyobb termet kellett keressünk. Első jubileumi bálunkat 1997-ben (gyerekcsoport 15 év, felnőtt 10 év) már a dahli Bürgerhalle-ban tartottuk, ahol azóta is évente lehetőséget teremtünk a közelből, távolból összesereglő magyaroknak hazai ételek, italok, műsor, zene melletti találkozásra, szórakozásra – egy kis hazát az idegenben! Nem egyszer találkoztak itt véletlenül hajdani szomszédok, rokonok, szövődtek barátságok. Egyre többen, egyre távolabbról jöttek rendezvényeinkre, amelyeken a gyerekcsoportból alakult Vadrózsa néptáncegyüttes mindig újabb műsorral lépett fel. Az ünnepségek előkészítése, lebonyolítása sok fáradságot, munkát igényel, de a vendégek dicsérete a legnagyobb öröm és köszönet a rendezők és közreműködők számára.
CS.I: Hogyan és mikor érkeztek magyarok erre vidékre?
M.Á.I: Az 1956-os forradalom leverése után a Ruhr-vidékére is kerültek magyarok. A münsteri püspökség, mint más német püspökségek is, megbízott egy magyar lelkipásztort, Bányász Károlyt, hogy keresse meg, fogja össze az idegenbe szakadt, e vidékre került magyarságot. 1957-58-ra már 3 püspökség 7 városába járt anyanyelvi szentmisét tartani, így öt-hat hetente eljött Hagenbe is. A magyar közösségek tovább gyarapodtak, amikor az akkori Jugoszláviából, a német kormány hívására vendégmunkások jöttek Németországba. A Ruhr-vidékre érkezők nagy része vajdasági magyar volt. A 80-as évek végén Erdélyből települtek hozzánk a Ceausescu terrorja elől menekülő magyarok. Azután a háborús egykori Jugoszláviából jöttek a menekültek. Valamennyien egész életükben keményen dolgoztak, így itt is szorgalmas munkával próbáltak megteremteni egy új egzisztenciát. A már régebben itt élő magyarok igyekeztek a rászorulókat anyagilag és erkölcsileg is támogatni.
Bányász Károly tisztelendő lelkesítő munkájának köszönhetően egyre többen jártak rendszeresen magyar misére, amit a német Szent József Katolikus Közösség kórházának a kápolnájában tartottunk. Itt egy öreg harmónium szomorkodott csendesen. Hagenbe költözésünk után (1972) spontán leültem a hangszerhez, hogy kísérjem az énekeket, a plébános úr kérésére azóta ez a szerepem – de most már orgonán játszva – állandósult.
CS.I: Hogyan lehetett a folklórt becsempészni a magyar bálok műsoraiba?
M.Á.I: 1978 őszén az egyik, misére járó apuka ötletére és segítségével a karácsonyi misére egy betlehemes műsort készítettünk, amiben minden gyerek szerepelt. A későbbiekben templomi ünnepekhez fonódó népi játékokat mutattam be a cseperedő gyerekekkel a misék keretén belül (pl. betlehemes játékok, újévi köszöntők, balázsolás, gergelyjárás). Ezek a magyar közösségnek nemcsak kedvesek és érdekesek voltak, hanem ezáltal lehetőségünk nyílt kulturális ismereteink gyarapítására, továbbadására. 1982-őt írtunk amikor megrendeztük az első anyák napi ünnepséget. A műsor összeállítására, betanítására (versek, énekek, zeneszámok, népi játékok, táncok) engem kértek meg a vajdasági szülők, viseletről, süteményről, tortáról, közönségről ők gondoskodtak. A fellépő gyerekcsoportnak nevet kellett adni – úgy éreztem, ők a nagy magyar népi kultúra kis vadhajtását képviselik. Így ez volt a Vadrózsa néptánccsoport születésének a napja.
Hogyan tovább? A cél az volt, hogy a gyerekek más gyermekek társaságában megéljék a nyelvet, a népi hagyományokat, megszeressék, továbbvigyék és ezzel másoknak is örömet szerezzenek! Ez egyúttal a gyerekeket önbizalomra, mások előtt való szereplésre, kiállásra nevelte! További rendezvényeinken mindig újabb műsorral léptek fel, vagyis a folklór kezdettől fogva rendezvényeink szerves része.
Lassacskán egyre többfelől érkezett a gyerekcsoport számára felkérés, és a döntő változást a hageni magyar közösség és a csoport életében 1987 tavasza hozta. II. János Pál pápa járt a Ruhr-vidéken és a szentmisének a jelenlegi Schalke Stadion adott otthont, közepén egy hatalmas oltárszínpaddal. A misét megelőzően az idegen nyelvű missziók műsora örvendeztette meg a gyülekező tömeget. Minket is felkértek, de ilyen nagyszabású produkcióhoz felnőttek kellettek!
CS.I: Ha jól értem, ez adta ennek a részben vajdasági származású magyar közösségnek az első impulzust a Vadrózsa felnőttcsoport megalakulásához és létrejöttéhez?
M.Á.I.: Valóban így van, a felnőttek '87-ben azzal a céllal kezdtek próbákra járni, hogy a gelsenkircheni Waldstadionban a pápa által tartott nemzetközi mise előtt a műsorban szerepeljenek. Erre készült koreográfiámat a hageni és esseni magyar közösségben párhuzamosan gyakoroltuk, és május elsején Gelsenkirchenben a két város 47 táncossal képviseltette magát – az egyetlen csoport, amelyik körülérte a hatalmas oltárszinpadot… Fellépésünket a TV az egész világon sugározta, még Olaszországból is gratuláltak nekünk! A nagy élmény eredményeképpen együtt maradtak, megalakult a felnőttcsoport és lassan bekapcsolódott a rendszeres munkába! Ma már az egykori alapító tagok gyermekei is táncolnak a csoportban.
CS.I.: A magyar közösség tagjai többféle egzisztenciát képviselnek?
M.Á.I.:Foglalkozásukat tekintve, közösségünk tagjainak tevékenysége igen széleskörű: betegápolók, elektrotechnikusok, fémszakmunkások, művészek, orvosok, szakácsok, számítástechnikai szakemberek, tanárok, hogy csak néhány példát említsünk. Sokan közülünk önkéntes és elismert tevékenységet folytatnak német szervezetekben, mint pl. Máltai lovagrend, Johannita rend, Szent György cserkészet, Zonta klub. Számunkra ez természetes. Nem elhatárolni akarjuk magunkat, hanem hagyományainkat és kultúránkat őrizve lelki támaszt nyújtani azoknak, akiknek esetleg nehézségeik lennének a beilleszkedéssel. Éppen olyan természetes, hogy a vendéglátó egyházközség, valamint Hagen város különféle rendezvényein, ünnepségein a magyar közösséget aktívan képviseljük.
CS.I: 2019.november 9-én szintén nagy sikerrel szerepelt a magyar bálban a Vadrózsa Néptánccsoport ...
M.Á.I: Igen. A csoport eredeti fő célja ugyanis mindig a magyar közösség ünnepségeinek gazdagítása, újabb és újabb tájegységek dalaival, táncaival való megörvendeztetése, megismertetése. Ezt most is nagy tapssal köszönte meg a sokfelől érkezett vendégsereg. Így persze bővül a csoport repertoárja is, aminek egyéb rendezvényeken szintén hasznát vesszük. Természetesen az évek során változott a csoport összetétele, de a volt táncosok, ma már szülők gyerekei, sőt unokái is eljönnek a hagyományos őszi mulatságba, megnézni, megtapsolni az új produkciót, majd közösen ropják a táncot, mulatnak magyarosan akár hajnalig is – mint most, a 2019-es Hageni Magyar Bálban.
CS.I.: Köszönöm szépen Münnich Ákontz Ildikónak, a Vadrózsa Magyar Néptáncegyüttes vezetőjének az interjút. Nagyon sok további sikeres fellépést és hagyományos magyar bált kívánok a közösségnek!
M.Á.I.: Én is köszönöm a lehetőséget ..
2019.november 20.
