"Ha vagyunk, legyünk!"
Az előadó „Ha vagyunk, legyünk” felnőtteknek szóló műsorával érkezett hozzánk. Előadásában az emberi létezés köré építette a felnőtteknek szóló meséit és történeteit, amelyek a székely furfangosság, életbölcsesség nagy igazságait is summázták. Miért is ezekről az élettapasztalatokról számolt be? Berecz András elmondása szerint sokat járt a csíki és gyergyószéki székelyek körében. Megszállt náluk, társaságukban nemegyszer olyan emberi tapasztalatokat szerzett, melyek mai világunkban nem mindennapiak. Ott, ahol az emberi közösségek az élő hagyomány megtestesítői, megélői a hétköznapokban, azokkal az ember csak vele, illetve bele születhetik. Egy-egy ottlét körükben teljesen kicseréli az embert – véli az előadó. Lelkileg feltöltődik az ember, a környezet és levegő tisztasága felüdíti a látogatót. Mintha az ember az élő és tiszta forráshoz térne vissza, ahonnan minden ered, vagy legalábbis sok minden. Ilyen a létezés, a környezet, a hagyomány, mely az évszázadok során az itt élő emberek életfakasztó bölcsőjévé vált. Az élet értelmének kutatása, titkainak kifürkészése a mindenkori ember életfeladatának tekinthetők, amelyek egyben kihívást és küldetést is hordoznak magukban. A népi énekek, népmesék ezeket a létkérdéseket válaszolják meg egyszerű, de bölcsességgel teli üzeneteikben. Az egyszerű ember szájába adják azokat az életbölcsességeket, amelyeket a későbbiekben a generációk adnak át egymásnak.
Berecz András önálló estjén pontosan ilyeneket hallhattunk. Hogyan történt mindez? Mint az egyszerű emberek életében történni szokott. Az emberi igazságok, bölcsességek leginkább a humor és öröm közepette jutnak el a közösség tagjaihoz tanulságként és hasonló közvetítésben tapasztalhatta meg a bécsi hallgatóság is. Ez a közvetítési forma volt az előadás során is a leggyakoribb. Van mikor vigad, máskor búsul az ember, de mindez az út emberi létezésének az útja, amely egyben lelki út. Ugyanakkor helye van az Istennek is a hétköznapokban, aki teremtő és szerető atyaként gondját viseli a megpróbáltatásokkal teli emberi sorsoknak. Berecz András elmondása szerint olyan nehéz életet élő embereknek a mindennapjaiból osztott meg életpillanatokat, meséket, történéseket a hallgatóságnak, amelyekből kiviláglik, hogy a keserves nehéz helyzetekben hogyan tudják ezek az emberek felemelni lelküket a föld porából.
Az egész előadásról elmondható, hogy a hallgatóság a humoros fordulatokat élvezte és a nevetés közepette megértették, hogy ha vannak, hogyan is kell legyenek. Élő és eleven volt az előadó és a közönség által betöltött tér és idő, hiszen nem volt idejük az unalomra.
„Akik ez iránt a kultúra iránt érdeklődnek, azok olyan emberek, akik többet akarnak, és úgy gondolkoznak, ha vagyunk, akkor legyünk. Berecz András mint népművelő jött ide hozzánk, és mondta el nekünk az ő igazságait és összegyűjtött szépségeit, amiket ajándékba kapott és tudja, hogy azért kapta, hogy továbbadja ezeket, és azt gondolom, hogy ő erre tanít minket, hogy a népmeséinket, népdalainkat megőrizzük és mi is továbbadjuk” – hangsúlyozta Varga János rektor atya.
Berecz Andrást saját önálló estjei mellett a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciójában a „Csíksomlyói passióban” is láthatják a nézők. A darabban a bibliai történet 18. századi interpretációja, valamint Szőcs Géza kortárs költői átirata szerves egységet alkot a Berecz András által megszólaltatott vallásos népénekekkel és azzal a néptánc alapú koreográfiával, melyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai adnak elő. Köszönjük, hogy megörvendeztette jelenlétével és előadásával a külhoni magyarságnak a szívét, lelkét, hiszen sokunk életéhez szorosan kapcsolódnak ezek a mesék. Hogyan is hangzik Berecz András előadásában egy ilyen mese. A linkre kattintva meghallgathatják.
Jó szórakozást kívánunk!
https://www.youtube.com/watch?v=o2GH6RE0M54
